2016. október 30., vasárnap

33. Fejezet: "Örülök, hogy végre lelkizünk"

Sziasztok Tündérek!
Tegnap írtam nektek, hogy nem biztos, hogy ma lesz folytatás, de összeszedtem magam, és megírtam. Kellemes olvasást kívánok! Puszi <3

Karjai között szundítottam, amikor a telefonomon beállított ébresztőóra jelezett, hogy ideje tőle indulnom, és a saját ágyamban nyugovóra térnem. A zenére ő is mocorogni kezdett, majd finoman maga felé fordított.
-  Olyan szép vagy. – szeretetét egy csókkal fejezte ki, amely perzselte ajkaimat.
-  Te pedig nagyon poénos vagy. – simítottam végig pofiján.
-  Nem poénnak szántam. – túrta hajamat fülem mögé.
-  Mennem kell! – mormoltam mellkasába.
-  Ne menj! Maradj itt! – erősen szorított magához.
-  Hé! Összepréselsz.
-  De, csak, mert annyira szeretlek. Hogy vagy Százszorszépem? Nem kimondottam figyeltem rád az elmúlt időben, és ezt nagyon sajnálom. – nézett a szemeimbe, amitől zavarba is jöttem.
-  Ne beszéljünk a betegségemről, ne rontsuk el ezzel az együtt töltött időt. Engem te érdekelsz és, amikor veled vagyok, nem szeretném, hogy az egészségem legyen a téma. Legalább addig sem kell rá gondolnom, amíg itt vagy velem. Bőven van időm rajta agyalni, kérlek, hogy ilyenkor ne kelljen.
-  Nem tudhatom, hogy min mész keresztül, milyen nap, mint nap megküzdeni ezzel a dologgal, csak azzal tudok segíteni, hogy támogatlak. Ha bármi is történne veled, nem is tudom, hogy mihez is kezdenék…
-  Minden rendben lesz! – leheltem szája szélére egy apró puszit.
-  Nem igaz! Kicsit kutakodtam erről a betegségről, és semmi jót nem írnak róla, főleg, hogy te már voltál is kórházban súlyos tünetekkel. Eddig talán nem is értettem milyen súlyos elégtelenséggel küzdesz, és én még csak tetéztem is bajt. Az életeddel játszadoztam, bármikor baj lehetett volna, amikor idegeskedtél miattam, és ezt sosem tudom megbocsájtani magamnak. – cirógatta ujjaimat, még teljesen elvörösödött mondandójába. - egy tini bálvány, egy laza srác helyett, egy édes kisfiú feküdt mellettem. Megtörtem a jégszívet? Ez valójában az igazi Niall?
-  Örülök, hogy végre lelkizünk. Visszatérve a témánkhoz, már megtörtént, aminek meg kellett, ne hibáztasd magad. Én inkább előre nézek, a jövőbe. Bevallom, amíg nem ismertelek, nem túl sok okom volt arra, hogy küzdjek, de ezért, amit most is érzek érdemes. Szóval, minden rendben lesz!
-  Biztos?
-  Biztos. – lágy csók volt a jutalmam az orrom hegyére. – Most már tényleg megyek! Holnap sok dolgom lesz.
-  Vigyázz magadra!
-  Már nem is szeretnéd, hogy maradjak?
-  Maddie!
-  Jól van, megyek már! – nevettem fel. – Holnap?
-  Holnap. Álmodj szépeket, Édesem! – egy hosszú szájra puszival köszönt el.Az ajtót becsukva magam mögött csak vigyorogni tudtam. Boldog voltam, boldogabb mint valaha. A szerelem „rózsaszín fellegével” mentem vissza Amy-hez, aki nyakig bebugyolálva a laptopját nézte.


-  De vidám valaki.
-  Oh, csak jókedvem van. – túrtam bőröndömbe, és vettem ki a hálóruhámat.
-  És ki, vagy mi ennek a jókedvnek az oka? Talán Ian? Nagyon egy húron pendültök. – már nem is foglalkoztatta az, amivel eddig foglalkozott.
-  Ne már!
-  Pedig, én nagyon örülnék nektek! Olyan szép pár lennétek. – tapsikolt lelkendezve.
-  Ha tudni szeretnéd, az otthoni barátnőmmel telefonáltam, és egy nagyon jó hír miatt vagyok ilyen. – más füllentés nem is jutott hirtelen az eszembe. Mégsem vallhattam be, hogy épp most jövök a szerelmemtől.
-  Aham, persze! – vigyorgott sejtelmesen.
-  Jó éjszakát, Amy! – vonultam be a fürdőbe. Sokkal jobban alakult a mai napom, mint azt reggel gondoltam. Niall édes, és megértő, és ami a fő, hogy szeret engem és aggódik értem. Bárcsak így maradna minden, amikor tényleg minden a legnagyobb rendben van, de valamiért mint mindig, most is úgy érzem, hogy valami közbe fog szólni. Egy gyors zuhany után én is ágyba bújtam, és egy kis idő után elszenderedtem.
***
Kora reggel, hajnalban ismét a mobilom ébresztett. Félálomban voltam, ám mégis láttam, hogy egy új üzenetem érkezett. Gondoltam Niall írt még az éjszaka folyamán, de nem volt helyes a feltételezésem, ugyanis Izzie sorai fogadtak.
Maddie!
Fogalmam sincs, hogy mennyi az idő nálatok és, hogy zavarlak e, de muszáj voltam írni. Épp az állatorvosnál ülünk, az éjszaki ügyeleten, mert Nana nagyon beteg lett. Egyelőre még nem tudjuk, hogy mi a baj, de azonnal írok, ha van valami fejlemény. Sajnálom, hogy nem vigyáztam rá jobban!
Végig sem olvastam mi áll az üzenetben, azonnal tárcsáztam a 14 óra távolságra lévő barátnőmet. Rettegést, félelmet, és aggodalmat éreztem, az alatt a néhány másodperc alatt, amíg Iz felvette telefonját.
-  Iz! Mondj valamit! – sürgettem őt.
-  Még vizsgálják…
-  Mi történt?
-  Én-én nem tudom. Reggel még minden rendben volt vele és, amikor hazaértünk furcsa volt, mert nem jött elénk, nem nyüszített…
-  Ne mondd már, hogy nem vettetek észre rajta semmit!? – emeltem fel a hangom, mire Amy kérdően nézett rám, így inkább a fürdőszobába sietem.
-  Szerinted nem figyelek rá? Nem én passzoltam le a kutyámat a legjobb barátnőmnek, amikor úgy döntöttél, hogy világkörüli útra indulsz.
-  Hogy dörgölheted ezt az orrom alá? Azt mondtad, hogy megértesz és, hogy szívesen vigyázol rá.
-  Igen, és ez még mindig így van. Úgy érzem, hogy mindent elkövettem annak érdekében, hogy pótoljalak téged, de a jelek szerint nem ment jól.
-  Sajnálom... – vettem vissza a hangerőből, és be kellett látnom, hogy igaza van.
-  Én is sajnálom! Csak nagyon félek. Rám bíztad a kutyusodat, és most ki tudja, hogy mi baja lett mellettem. – hallottam, ahogy rekedtessé vált hangja, amiből tudtam, hogy sír.
-  Nyugodj meg, Izzie! Ha azt hiszed, hogy haragszom rád, gyorsan verd ki a fejedből. A legjobb pót gazdi vagy, másra nem is bíztam volna Nanát. Nagyon szeretem őt, és nem akarom elveszíteni. – pár könnycsepp ekkor már az én arcomon is lefolyt.
-  Meg fog gyógyulni, ne sírj! – vigasztalt, miközben ő is hasonló cipőben járt, mint én.
-  Kiskutyám… nála jobb kutyája senkinek sincs.
-  Tudom, és azt is tudom, hogy nagyon sokat jelent neked ez a kicsi, bundás élőlény. Semmi baj nem lesz! Most leteszem, ha bármi van, azonnal hívlak.
-  Rendben! – bontottuk is a vonalat, majd hideg vízzel leöblítettem az arcomat, hogy eltüntessem a sírás jeleit. Semmi erőm nem lett volna Amy-nek magyarázkodni, főleg nem tudtam volna beszélni Nanáról. Szívem szerint felültem volna a leghamarabb induló londoni járatra, és hazasiettem volna a „barátomhoz,” de hogy nézne ki, ha megint eltűnnék. Meg kell várnom Izzie hívását, ha rossz a hír nem fogok várni se órát, se percet, indulok haza.
Gondterhelten sétáltam ki a csomagjaimhoz, amikből előkerestem néhány ruhadarabot. Amy már készen várt rám, ám intettem neki, hogy induljon el nélkülem, majd követem. Lassan szedelőzködtem össze, és minden percben a mobilomért nyúltam, hogy azonnal fel tudjam venni, ha Iz csörgetne. Nem húzhattam tovább az időt, le kellett mennem a konyhába.
Imádom a cukrászat minden csínját-bínját, de jelen estben sem erőm, sem kedvem nem volt semmit csinálni. Gyomorgörccsel álltam meg pultomnál, és támaszkodtam meg azon.
-  Jól vagy? – szólított meg Ian.
-  Hogyne! Csak még meg kell szoknom az új időzónát. – Ian csak megsimogatta a vállamat, és nem is kérdezett többet. Kiosztottam a déli desszerthez a feladatokat, közben dresszíroztam, kevertem, kentem. Szeretek krémmel dolgozni, olyan egyszerű, csak kinyomod a habzsákból a krémet, majd szépen elegyengeted a habkártyával. A krém elkészítése után nekifogtam a royal icing ganázs készítéséhez, ami remekül megkeményedik, és ideális olyan sütemények bevonatához, mint a minyon, emellett még szoktuk alkalmazni minták, szövegek rajzolásához, és virágok díszítéséhez. Épp leállítottam a mixert, amikor éreztem, hogy a telefonom rezegni kezdett farzsebemben. Gyorsan félbehagytam mindent, hogy félrevonulva tudjak Izzel értekezni.
-  Szia! Na? Mi a helyzet? – izgatottan vártam mondandóját.
-  Szió! Nyugodj meg, semmi komoly! Egy részről jó hír, mert nincs szervi elváltozás, daganat és hasonlók, ám a mi kis drágánknak tüdőgyulladása van. A doki azt mondta, hogy még időben jöttünk, és valószínűleg nem lesz szövődménye a betegségnek. El is kezdték Nana gyógyszeres kezelését, valamint minden információt megkaptunk ahhoz, hogy hogyan gyógyuljon fel gyorsan. Még bágyadt, de már itt fekszik Patrick ölében, hazafelé tartunk. – ecsetelte el egy szuszra mondandóját.
-  Hála istennek! Ott kellene lennem. – egy csöppet fellélegeztem, de egyben el is keseredtem.
-  Meg ne próbálj nekem hazautazni a te állapotodban! Nana rendben lesz! Ha kell minden nap küldök róla videót neked, csak kérlek, hogy maradj a fenekeden.
-  Borzalmas gazdi vagyok. Először lepasszolom, most pedig, hogy beteg a világ végén vagyok. – sopánkodtam.
-  Maddie, fejezd be! Nana meg fog gyógyulni, és mire hazajössz, újra a régi lesz.
-  Köszönöm Iz, köszönök mindent!
-  Most megyünk, és alszunk egy nagyot.
-  Szép álmokat nektek! Ha bármi van, ugye…
-  Hívlak, igen. - jelent meg háttérkém a telefonom kijelzőjén, ahogy Iz kinyomott. Valamelyest megnyugodtam, de mégsem teljesen. Könnyebben tudtam a munkára koncentrálni, és befejezni a minyonok készítését.
-  A tésztát most tettük be a sütőbe. – szólt Amy.
-  Rendben, addig kiugrok a mosdóba. - kifelé jövet a mellékhelységből egy csapat fekete öltönyös fickó haladt el előttem, majd megláttam mögöttük a srácokat. Louis zenét hallgatott, Liam a telefonját nyomkodta, még Niall és Harry valamiről diskuráltak. Ahogy megláttak csak intettek felém, és már ki is léptek a bejárati ajtón. Annyira szerettem volna Ni-t legalább csak megölelni, tényleg csak egy ölelés is elég lett volna, de jelen pillanatban esélyem sem lett volna rá, így várhattam rá estig.
***
Az esti vacsora gyorsan véget ért, már bőven pakolgattunk a konyhában, de kinézve az étkezői részbe, a fiúk még mindig az asztaluknál ültek néhány stábtag társaságában, és jóízűen nevetgéltek. Amikor kiléptem, hogy a maradék tányérokat segítsek összeszedni a pincéreknek, a nevemet hallottam mind a négyük szájából.
-  Igen, tessék? – fordultam feléjük, mire Louis bőszen paskolni kezdte a mellette lévő üres széket.
-  Az én munkaidőm még nem járt le. – mosolyogtam rájuk. Ni folyamatos bámulása elől pedig menekülni akartam. – Aranyosak vagytok, de még tényleg sok dolgom van. – fordítottam hátat nekik.
-  Madd! Várj! – szólt utánam Louis.
-  Igen? – fordultam vissza, de ekkor már utolért.
-  Remélem, nem azért nem beszélgetsz velünk, mert én megbántottalak a múltkor. Ha így van, nagyon sajnálom.
-  Jaj, ne butáskodj! Nem, el kell még pakolnunk, és időben szeretnék ágyba kerülni. Mindössze ennyi az oka, hogy nem ültem le. – nyugtattam meg a „kis” lelkét.
-  Akkor jó. Nem is tartalak fel tovább. – engedett utamra.
***
A munkák végeztével felküldtem pihenni Amy-t és Iant mondván, hogy én még pakolászok egy kicsit, ám a fáradtság ledöntött engem is a lábamról, így az ő távozásuk után hamarosan én is elhagytam a konyhát. A falon lévő villanykapcsolót kerestem, amikor két kar fonódott derekam köré, nyakamat pedig meleg levegő csiklandozta.
-  El sem hiszed, hogy erre vágytam egész nap. – tettem a 180 fokos fordulatot, és temettem arcom nyakába.
-  Hát még én. Ugye nem én voltam az oka, hogy nem ültél le közénk?
-  Félek, hogy lebuktatnám magunkat, inkább háttérben maradok, mert nem tudok úgy tenni, mintha semmit sem érzenék irántad.
-  Akkor, és ahogyan te szeretnéd mondjuk csak el. Addig pedig maradnak ezek a titkos, romantikus pillanatok, amik nincsenek ellenemre. – csókolt homlokon.
-  Rendben! – helyeztem vissza fejem vállára.
-  Na, és mi történt veled ma? – kérdezte kedvesen.
-  Ha van időd, szívesen beavatlak. – morogtam vállába.
-  Tudod, rengeteg időm van. – súgta fülembe. Egymáshoz bújva indultunk meg a szobájába, hogyha nem is sok időt, de kettesben tudjunk tölteni. Lehet, csak én vagyok így vele, de nekem a nap végén mindennél többet jelent az, hogy Ni karjaiban feküdhetek, hallgathatom szívverését, és elmondhatjuk egymásnak, hogy mi történt velünk, amíg nem voltunk együtt, és a legjobb, hogy elmondhatom, hogy szeretem. 

6 megjegyzés:

  1. "A legjobb, hogy elmondhatom, hogy szeretem."
    Ahw, kèsz vègem.💕
    Imàdoooom💕💕💕💕💕

    VálaszTörlés
  2. Szia! :)
    Már nagyon régóta követem a bloggeres munkásságodat, és be kell, hogy valljam, az egyik kedvenc írónőm vagy! ^^
    Az előző történeted is rabul ejtett, akár csak a mostani. Tetszik, hogy nagyon igényesen írsz, látszik, hogy nem kapkodod el, és szerintem ez tökre megéri, még akkor is, ha esetleg egy-két napot késik egy rész. Nem vagyok egy Niall girl (bár ugyanúgy szeretem, mint a többi srácot), így nem sok Niall központú fanfictiont olvasok, mégis tök véletlenül találtam rád még anno (számomra is rejtély, hogy hogyan :D), és egyből beleszerettem a sztoriba, és szó szerint éjt nappallá téve próbáltam bepótolni a lemaradásomat, ami olyan 25-30 rész lehetett (még az előző blogodnál), onnantól pedig egészen mostanáig folyamatosan nézegetem, hogy van-e új rész. :D (még úgy is, hogy tudom, hogy hetente csak 1 van ._.)
    Na jó, nem szaporítom tovább a szót, imádom az írásaidat, és csak így tovább! ;)
    Swarovski  

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Swarovski!
      Elsőre ez a 'Úristen erre nem is tudok mit mondani' de mégis kell. Még talán sosem írtál nekem, és nem is hittem, hogy akadnak más olvasóim is azokon kívül, akik mindig olvasnak, és ma mondhatom hihetetlenül meglepődtem az írásodon. Vigyorogtam közben, és boldog voltam. Nagy nagy önbizalmat adtál nekem az írással kapcsolatban, mert eddig azt hittem, hogy egy szürke kis egér vagyok. Igaz fanfictionok milliói vannak, és valljuk be lehet én is átlagosan írok, de próbálok valamit közvetíteni. Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál nekem, remek érzés egy ilyen véleményt olvasni. Köszönöm! :) <3
      Ölel BR

      Törlés
    2. Nem tudom, hogy válaszra szokás-e válaszolni, de én most fogok. :D
      Először is igen, most írtam neked először (#szóismétlés), és ez azért van, mert nem rég rázódtam bele ebbe a bloggeres dologba. Anno még "csak" olvasó voltam, nem iratkoztam fel sehová sem, és nem kommenteltem, csak olvastam. Aztán saját tapasztalatok alapján rájöttem, hogy egy írónak milyen fontos a visszajelzés, és az elismerés. Hiába mondja azt valaki, hogy magának írja, vagy nem érdekli másnak a véleménye, mégiscsak jólesik neki pár jó szó, vagy segítőszándékú komment. ;)
      Másodszor pedig örülök, hogy örömet tudtam okozni, számíthatsz rám a további részek alatt is :D

      Törlés
  3. Oh, Nana... Remélem minden okés lesz. Olyan aranyos, én imádom. :) Jó volt látni, hogy minden rendben kedvenc párosomnál. Nem egy harmonikus pár az biztos, de annál imádnivalóbbak.

    VálaszTörlés