2016. szeptember 25., vasárnap

29. Fejezet: "...már késő helyrehozni?"

Sziasztok Tündérek!
Hogy vagytok? Remélem jól telt a hetetek! Meg is hoztam a folytatást, amihez kellemes olvasást kívánok! <3

Valóban javított közérzetemen közelsége, és nyugtató érintése, de ez a tényeken semmit sem változtatott. Megbántott engem, ahogyan egy nőt csak meg lehet bántani, mindenek fejében még megjátszotta azt is, hogy szeret.
-  Csodálkozom… - ezt igazából csak magamnak akartam szánni, de a gondolat kicsúszott a számon. Nem akartam vele az alap kommunikációnál mélyebb beszélgetésbe bonyolódni.
-  Min? – kérdezett is egyből vissza, meglepődötten.
- Hogy egy olyan embernek, mint te is, vannak érzései.
-  Miért? Én milyen ember vagyok? – tágultak ki pupillái.
-  Csak ezt ne! – válaszoltam unottan. – Még komolyan megkérdezed? Bunkó, arrogáns, önimádó, egy felfuvalkodott barom…
-  Jó-jó, elég lesz! Felfogtam! Elszúrtam, nagyon jól tudom, de kérlek, hogy hallgass meg!
-  Nem érdemled meg…
-  Én tudom… szerettél már úgy valakit, hogy bármit megtetettél volna annak érdekében, hogy megóvd bármitől is?  Amikor telefonáltam egy barátommal beszéltem, de nem akartam, hogy tudjon rólad. Nem szeretném, hogy tudjon rólad bárki is, nem akarom, hogy bántsanak, hogy kihasználjanak, miattam. Reginával nincs, és nem is lesz köztünk semmi, csak azt akartam, hogy féltékeny légy, és épp az ellenkezőjét értem el, mert fájdalmat okoztam. Amikor pedig a történtek után, ott a liftben azt mondtad, hogy Liammel töltötted az estét, azt hittem, hogy hátba szúrtál, hogy így akarsz bosszút állni mindenért rajtam, a barátom által, de aztán beszéltem Li-vel, és beláttam, hogy bizalmatlan voltam veled szemben, de akkor már késő volt, mert rád hárítottam minden dühömet. – mesélt lehorgasztott fejjel. Haragudtam rá, nagyon is, de még is megesett rajta a szívem. ám ezt nem mutathattam neki, mert nem lehettem abban biztos, hogy nem ver e át újra. Ennyire félreismertem volna?
-  Ez mind szép, és jó, de mikor volt neked időd arra, hogy ezt a kerek sztorit kitaláld? – köhögtem nagyokat.
-  Sh! Hozok egy pohár vizet! – pattant fel mellőlem, és pár pillanat múlva visszatért az áttetsző folyadékkal. Köszönés nélkül vettem ki kezéből az üveg poharat, miközben arcán csalódottság suhant át, de nem tette szóvá.
-  Na, milyen, amikor semmibe vesznek? – vágtam dühösen neki a kérdést.
-  Nem bírom tovább! – hirtelen csapott le ajkaimra. Először fel sem fogtam, hogy mi történik, így vissza csókoltam, majd elhúzódván tőle lendült a kezem egy újabb pofonra, de a reakciója gyorsabb volt.
-  Ha neked attól jobb, hogy ütsz, én elviselem, de a lelked mélyére nézve most nem érdemeltem volna meg a pofont… nem akartam, hogy ez legyen a vége, hogy ellökj magadtól. – ült vissza mellém.
-  Nem vetted észre, hogy te voltál az végig, aki saját magának harcolta ki ezt? Mégis mit vártál? A karjaidba kellett volna ugranom, amikor bejöttem a házba?
-  Nem! Én csak… ugye, már késő helyrehozni? – tördelte az ujjait, még fejét lehajtotta.
-  Viccelsz? Niall, ezek után mégis mit szeretnél még tőlem? Nem bízom benned, így felesleges a jövőn gondolkodnunk, mert nekünk nem rajzolták meg a közös utunk kincses térképét ott fenn, ezért nem is kell a továbbiakban együtt lennünk.
-  Hagyd már ezeket a szellemes dolgokat! – csattant fel.
-  Vissza szeretnék menni a szállodába, és elkezdeni a csomagolni a következő helyszínre! – remegve álltam föl a padlóról, a lábaim szinte roskadoztak, nem bírtam magam megtartani, ezért vissza is estem a földre.
-  Jézusom! Maddie! – rontott mellém Ni, és felemelve, karjai között fektetett le a díványra.
-  Boldog és egészséges akarok lenni! – kijelentésem után pedig patakzottak szemeimből a könnyek.
-  Madd… - fektette fejét mellkasomra, ahogy térdelt a kanapé mellett.
-  Miért csinálod ezt? Eddig is nagyon jól megvoltam magamban, és ezek után is megleszek. Nem kell engem istápolni!
-  Mint már mondtam, szeretlek téged! – érintette homlokát az enyémnek, orrom hegyére pedig egy lágy puszit kaptam. Már magam sem tudom mit is kellene gondolnom erről a fiúról. Jól be akartam neki olvasni, úgy, hogy többé ne is szóljon hozzám, hogy lényének még a legapróbb szikráját is kiűzzem a szívemből, most pedig szerelmesen vágyódom utána. A hangja, az érintései megnyugtatnak. Bőre melegsége számomra olyan, mint, amikor egy fagyos téli reggelen csak egy kandalló, és annak tüze az, amely felmelegíthet. Ellenkezhettem volna az ellen, hogy ismét megcsókolt, de nem tettem. Majd a nyelveink találkoztak egymással, beleavatkozva az ajkak dolgába.Valahol azt olvastam, hogy a csók a természet bájos kis trükkje arra az estre, amikor a szavak már feleslegessé válnak. 


Lelkemben a sebek, és fájdalmak felszakadtak, ahogy arcomon bugyogtak lefelé a könnyek, miközben nyakát öleltem. A testemet, mintha millió kis tű szurkálta volna egyszerre, amely nem volt fájdalmas, inkább bizsergető. Vágytam rá testileg is, de megijedtem. Féltem, hogy meg fog ismétlődni ugyan az a szituáció, mint a múltkor, hiába is vagyunk óvatosak. Egy részem pedig attól rettegett, hogy el fog hagyni, ki fog dobni engem egy másik nőért, aki mindent meg tudni neki adni, főleg úgy, ahogy azt Niall szeretné. – Mi a baj? – hagyta abba ajkaim ostromát, és oldalam simogatását.
-  Akarlak téged, sőt jelen pillanatban semmi másra nem vágyom, de nem érzek magamban elég erőt. Láthattad, hogy már attól is rosszul vagyok, hogy stresszelem magam. Nem lehetünk elég óvatosak! – simítottam végig arcán.
-  Szóval, megint elutasítasz engem? Bármit is hallottál, annyira rossz nem vagyok az ágyban…
-  Ó! Jaj! Nem erről van szó! Érts meg, kérlek!
-  Csak próbáljuk meg! Tudod nekem milyen érzés az, hogy szeretlek, és nem szeretkezhetek a szerelmemmel? Mint, amikor éveken át vársz a szüleid által ígért születésnapi ajándékra, és minden évben csalódnod kell, mert kapsz valamit, de mégsem azt, amit a szíved mélyén kívántál. Már számtalanszor eljátszottam a gondolattal, hogy mi ketten… de az csak álom volt, és én a valóságra vágyom. Van szívem, bár beismerem ez néha nem látható.
-  Nem foglak sajnálni, mert még mindig haragszom!
-  Ezt sejtettem… lassan aludnunk kellene! – szomorúan állt föl mellőlem. - Segítsek felkelni?  A hálószoba az emeleten van, ha kényelmesebben szeretnéd álomra hajtani a fejed, én meg elleszek itt lenn.
-  Aludj te fönn, én már ide bevackoltam magam!
-  Rendben! – fogta a díványra dobott plédet, majd rám terítette. A fejem búbjára nyomott egy selymes csókot, leoltotta a lámpákat, és már ott sem volt. Hallottam, ahogy néhány lépcsőfok megnyikordult, még fölért az emeletre, én pedig kifújtam a régen benntartott levegőt. Elvesztem a gondolataim tekergő ösvényében, vacilláltam azon, hogy jól döntöttem e, amikor visszautasítottam a szőke fiút. Bennem volt természetesen, hogy bosszút álljak rajta a történtekért, de arról sem feledkezhettem meg, hogy beteg vagyok. Újra rosszul esett az, hogy csak így, ilyen egyszerűen egyedül hagyott, ám nem kellene rajta meglepődnöm, ahogy eltoltam őt magamtól.
Lehunyva szemeimet hol a jobb, hol pedig a bal oldalamra fordultam. Nem találtam a megfelelő pozíciót, amely megfelelő lett volna számomra ahhoz, hogy el tudjak aludni. Folyamatosan csak Niall járt a fejemben, az, hogy most feküdhetnék mellette is, hallgathatnám szuszogását, érezhetném szívdobbanásait.
***
Kora reggel, még mindig az álmatlansággal küzdve ültem fel a kanapén. A pokrócot, amely jól eső melegséget biztosított csavartam magam köré, és a kis konyhába indultam, hogy szétnézzek, hogy mi található a hűtőben. Minden áron kakaót szerettem volna inni, amihez alapanyagot kellett keresnem. Széthúzva a sötétítő függönyöket, a kinti fény bántotta pupilláimat, ám hamar hozzászoktak szemeim a világoshoz. Az üvegablakok túloldalán nyugalom honolt. Furcsa mód már az őszi hónapokba léptünk, de itt nyoma sem volt annak, hogy hűvösre váltana az idő. Ezt látván alig vártam azt, hogy végre otthon legyek, kiüljek a teraszunkra egy csésze forró teával, és gyönyörködjek a természetben, a színes levelekben, amelyek leperegnek a fákról, hogy avart érjenek.
Némi keresgélés után, rábukkantam a kakaóporra, így már csak el kellett készítenem az édes, tejes italt. Vajon Niall tudott aludni? – kalandoztam el, ahogy a gáztűzhely felett álltam. Amint kész lett a finom ital, elővettem egy bögrét, majd teletöltöttem azt. A gőzölgő folyadékra tekintve, gondolkodtam rajta, hogy kedveskedjek e Ni-nek azzal, hogy forró kakaóval ébresztem, de az is lehet, hogy szóba sem akar velem állni, és elhajt. Végül arra a döntésre jutottam, hogy nem veszíthetek semmit sem vele, ha bekopogok hozzá.
Torkomban erős szívdobogással másztam meg a lépcsőfokokat, egyensúlyozva kezemben a kerámiákkal. Kicsi szédülésem még mindig volt, valamint erősen kapkodtam a levegőt, mire a grádicssor tetejére értem. Izzadt a tenyerem, amint kopogtam az ajtón, ám hangot nem hallottam kiszűrődni. Meggondolatlanul nyitottam be a hálóba, ahol még sötétség honolt, így lassan, és halkan vissza akartam csukni a nyílászárót, de orgánja megállított. – Szép, jó reggelt, Százszorszépem!
-  Szia, Manó! Nem tudom mennyire szereted a kakaót, de készítettem, és gondoltam, hogy biztosan te is szeretnéd megkóstolni. – zavarban éreztem magam, ezért gyorsan letettem a kezemből a nedűt, és felhúztam az ablakokat fedő rolókat. A szoba falait vékony lecek szigetelték, a padlót drapp, bolyhos szőnyeg borította, a plafont álmennyezet fedte, a szarvasagancs csillár innen sem hiányozhatott, még az ágy mellett a kényelmet egy zöld fotel biztosította.
-  Köszönöm! – nézett a mellé helyezett bögrére.
-  Nagyon haragszol rám? – csüccsentem le az ágy végébe.
-  Úgy tudom, hogy ezt az érzést te már kisajátítottad magadnak ellenem. Nem vagyok irigy, így maradjon csak nálad.
-  Ugye, tisztában vagy vele, hogy van különbség a között a két dolog között, amit te, és, amit én tettem? Még szép, hogy nem felejtek az egyik napról a másikra.
-  Ugye, te pedig azzal vagy tisztában, hogy bárkit megkaphatok? Nem kötelességem nekem rád várnom.
-  Ki akadályoz meg benne? – hangomat eltorzította az a gombóc, amely a torkomban növekedett.
-  Már magam sem tudom. Mondanám, hogy egy lány, vagy talán a lelkiismeretem, de tényleg nem tudom.
-  Ennyit a nagy összeborulásunkról, meg arról, hogy szeretsz… - zaklatottan pattantam fel a matracról.
-  Látod, ennyire nem bízol meg bennem. Meg sem fordulna a fejemben az, hogy valaki mással összebújjak, amikor itt vagy te nekem.
-  Mindig adsz rá okot, hogy ne bízzak benned! Niall, hagyjuk ezt abba! – megfordulván már nem az ágyban találtam, hanem magam előtt. Tekintetével perzselte szívem bugyrait, én akartam, én tényleg el akartam tolni magamtól, hogy ne essek újra a csapdájába, de erőt vett rajtam a vágy, ahogy szaglójárataimat csiklandozta mentás kölnijének az illata, ahogy végignéztem kócos haján, és nedves ajkain.

Életünk nagy részében folyamatosan kívánunk valamit, akarunk valamit, amit az agyunk diktál, de van úgy is, hogy a szívünk és a lelkünk sóvárog valami után, és én most jöttem rá, hogy az én nagy vágyam érezni őt. 

8 megjegyzés:

  1. Waaa...Imádom <3 Siess a kovivel <3
    xxx Kinga <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kingám!
      Elnézést a kései válaszért! Nagyon köszönöm! <3

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Juditom!
      Elnézést a kései válaszért! Ahjj annyira köszönöm! <3

      Törlés
  3. Szenvedélyesség, egyértelműen ez jellemzi mindkettejüket. Túlságosan hevesek és ez okozza a köztük kitörő viták jó részét. Valamiért még mindig vannak olyan érzéseim, hogy Niall tényleg csak megfektetni szeretné Maddiet valamilyen okból. Esetleg fogadás, hóbort, jókedv vagy ki tudja, az is lehet, hogy csak én gondolom túl beszédstílusát. Mindezek ellenére imádom a srácot. És természetesen nagyon szurkolok a Naddie párosnak. Hatalmas izgalommal várom a folytatást! ❤😍

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vivim!
      Tőled is elnézést a kései válaszért! Ez után a rész után már tudod a folytatást így nincs mit szépítenem a dolgokon :) Naddie <3

      Törlés
  4. Te jó ég, annyira aranyosak lennének együtt, hogy az nem igaz!
    De Maddie helyében én sem bíznék Niall-ben... :/ Nem tudom, mit higgyek a sráccal kapcsolatban, de nagyon remélem, hogy hamarosan minden jóra fordul! :) Nem szeretném, ha tovább szenvednének:(
    Nagyon várom a folytatást Brim! <3
    Millió Puszi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Doris!
      Elnézést a kései válaszért!
      Szóval, már te is ismered a folytatást és tudod, hogy egyelőre happy minden :) Köszönöm a kommentet! Csók <3

      Törlés