2016. augusztus 20., szombat

25. Fejezet: "Van, ami nem változik"

Sziasztok Tündérek!
Tudom, a vártnál előbb hozom az új részt, ami gondolom nem olyan nagy bűn. Kellemes olvasást! <3

Körülöttünk, mintha minden megszűnt volna. Fogalmam sem volt, hogy mit is mondhatnék neki, de, amint láttam ő is kereste a szavakat. Mint egy menő férfimodell, úgy festett sötétkék pólójában, bézs térdnadrágjában, és fehér cipőjében. Elég kevésnek éreztem magam az adott pillanatban izzadtan, fáradtan, soványan, és sápadtan Niallhöz.
-  Szia, Maddie! – Louis egyből kapcsolt, és két puszival jutalmazott. – Hogy vagy? Nem is tudtuk, hogy visszajössz.
-  Szia, Lou! Igen, nos igazából még Sarah sem tudja, hogy itt vagyok. – ekkor fél szemmel Nire pillantottam, aki még mindig le volt döbbenve, és csak akkor nyögött ki egy köszönést, amikor Louis hátba veregette.
-  Helló! – bukott ki belőle, mire belőlem láthatatlanul is egy megkönnyebbült sóhaj tört elő. 
-  Niallel épp vacsorázni indultunk, esetleg csatlakoznál hozzánk? – Louis szólt közbe, mert látta, hogy elég feszült a légkör.
-  Öhm, szerintem ez nem jó ötlet! Épp csak be akartam köszönni Iannak és Amy-nek… Srácok, bocsánat, de mennem kell! – fordultam sarkon, és olyan gyorsan, ahogy a szervezetem engedte hagytam el a szállodát. Nem volt kedvem ahhoz, hogy visszatérjek az apartmanba, inkább egy park felé vettem az irányt. Ahogy haladtam előre feltűnt, hogy a park túloldalán egy kikötő található, így habozás nélkül gyorsítottam lépteimen, hogy minél előbb kiérhessek az óceánhoz, és beszippanthassam sós illatát. Gyönyörű látvány fogadott, ahogy kiléptem a fák, és bokrok közül. Kisebb, és nagyobb óceánjáró hajók sorakoztak, és várták utasaikat, a túloldalon, a sötétben pedig a város fényei voltak láthatóak. Kedvtelenül ültem le egy padra, és csak bámultam az előttem elsuhanó embereket. Niall döbbent arca volt lelki szemeim előtt, amit nem értettem. Örülnie kellett volna nekem, ehelyett nem kaptam többet egy „hellónál.” Gondolom, hogy a fiúk jelenléte is hozzájárult ehhez, de akkor is nyugtalanított rideg viselkedése. Otthon kellene lennem, és pihennem, ám nekem el kellett utaznom a világ másik végére egy fiú után, aki lehet, hogy szóba sem fog velem állni, ha úgy adódik a helyzet.
Csalódottan álltam föl helyemről, és könnyek között indultam neki az éjszakának. Pár órás bolyongás után, megtaláltam ideiglenes szállásomat. Intettem a recepciós lánynak, majd a lift segítségét igénybe véve, juttattam fel magam a megfelelő emeletre, ahol a szobám található.
A felvonó lassan, szinte idegtépően emelkedett, majd megállt, és kinyílt ajtaja. Gyomorgörccsel léptem ki a fülkéből, és vettem célba szobám ajtaját. Könnyeim nem akartam apadni, szinte rohamokban tört rám egy-egy sírógörcs. Ahogy befordultam a sarkon, homályosan, de láttam, hogy valaki az ajtóm előtt álldogál a falnak támaszkodva. Közeledve pedig megtorpantam, mert az illető észrevett. Lassan közelített felém, én pedig csak azon gondolkodtam, hogy az lenne a megoldás, ha elfutnék, vagy maradva tegyem ki magam egy újabb idegtépő pillanatnak.
-  Maddie… - szólított meg lágyan.
-  Niall… - vettem fel egy közönyös stílust, még mielőtt csalódás ért volna.
-  Hogy kerülsz ide?
-  Látom, a kedves fogadtatás nem az erősséged… De, azt én is kérdezhetném, hogy te, hogy kerülsz ide? Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
-  Madd! – lépett volna közelebb, hogy letörölje könnyeimet, de elhúzódtam.
-  Titkolóztam, és hazudtam is, de nem jó kedvemből tettem. – zokogva kiabáltam rá. – Miért kell velem úgy bánni, mint egy mosott ronggyal? Úgy teszel, mintha semmi sem lenne köztünk, mintha nem mondtuk volna egymásnak, hogy szeretjük a másikat. Beteg vagyok, és lehet, hogy meg fogok halni, de, ha ez miatt nem kellek neked, akkor az a te szégyened.
-  Miről beszélsz? Csak megköszönhetem a sorsnak, hogy egy ilyen fantasztikus lányt megismerhettem, és, hogy elmondhatom, hogy ez a fantasztikus lány szeret engem. Kellesz nekem Maddie! Mindegy, hogy mi lesz, veled maradok. Sajnálom, hogy úgy eljöttem, és sajnálom azt is, hogy úgy fogadtam a hírt, ahogy, de azóta volt időm gondolkodni. – újbóli pityergés tört rám, amikor átöleltem Niall nyakát. Szorosan szorítottam, és minden dühöm, és félelmem elszállt, ahogy a karjaiban tartott.
-  Azt hittem, hogy vége van egy álomnak, amibe még csak nemrég csöppentem, és még nem akartam felébredni belőle. – mormoltam nyakába.
-  Haragszom, ám rád! Nagyon buta dolgot csináltál, amikor utánam jöttél… nem tudtam volna elszámolni a lelkiismeretemmel, ha valami bajod esik. Meg sem fordult a fejemben, hogy leszel olyan kis őrült, hogy elindulsz utánam. Felhívtalak volna, amikor megnyugodtam.
-  Én…én csak nem akartalak elveszíteni.
-  Sosem fogsz elveszíteni! – csókolta ajkam ott, ahol érte. Hagytam magam sodródni az árral, kikapcsolt minden érzékszervem, csak rá koncentráltam. Nem féltem, nem aggódtam, nyugodt voltam, mert biztonságban éreztem magam. Az ajtón szinte átesve léptünk be szobámba, ám ajkait egy másodpercre sem engedtem távolodni az enyémektől. Többet, és többet akartam kapni belőle. Ruhámat felhúzta az oldalamon, és a hátamat simogatta, még én megszabadítottam pólójától. Gyengéden fektetett le az ágyra, és még mielőtt bármi is történhetett volna megálljt parancsolt magának.
-  Mi az? Mi a baj? Valamit rosszul csináltam? – ijedtem meg, látva elhúzódását tőlem. – Vagy nem tetszik az, amit látsz?
-  Nem-nem! Gyönyörű vagy, nem erről van szó, csak…
-  Csak?
-  Nem ártok neked ezzel? – kérdezte félénken.
-  Niall, gyere ide! – húztam mellkasomra, szívem fölé. – Érzed? Ne aggódj, nem lesz semmi baj!
-  Vigyázok rád, megígérem! – ismét felém emelkedett, és kulcscsontomat kényeztette, közben én a nadrágja gombját igyekeztem kikapcsolni. Kezeivel finoman masszírozta melleimet, ahogy lekerült rólam melltartóm. Levegővételeink kezdtek egyre ziháltabbak lenni, a szívem pedig hatalmas tempóban kezdett el verni, ami miatt megállítottam  Manómat. 


-  Egy pici szünet! – ültem fel törökülésbe, és próbáltam rendezni pulzusszámom.
-  Maddie? – kuporodott mellém, és karolta át vállamat. – Fáj valahol? Nem lett volna szabad, hogy kitegyelek ennek…
-  És, akkor már soha a büdös életbe nem szeretkezhetek? Hogy ez a szar is miért pont engem tudott megtalálni? – háborogtam, felpattantam, és szégyenemben inkább bezárkóztam a fürdőbe. Ott magam köré tekertem egy törülközőt, és végig csúszva a kád oldalán ismét sírtam.
-  Madd! Édesem! – szólítgatott Ni.
-  Nem lett volna szabad eljönnöm… sajnálom, hogy csalódást okoztam!
-  Ezt verd ki a fejedből! Nem okoztál csalódást! Nekem kell megtanulnom, hogy te nem egy átlagos lány vagy…
-  De én az akarok lenni! Akinek nem kell menetrend az életéhez, aki, akkor fekszik le a barátjával, amikor csak akar, akinek nem kell követni minden egyes lépését. – itattam az egereket megvigasztalhatatlanul. – Jobb lesz, ha most elmész!
-  Biztosan nem foglak magadra hagyni!
-  Nem szeretném, ha miattam lennél fáradt a koncerten.
-  Gyere ki, kérlek! - kúsztam az ajtóhoz, és dugtam ki alatta a kezem, ahol a túl oldalon egy puha, és nagy kéz fogadta az enyémet.
-  Maddie!
-  Igen?
-  Szép álmokat!
-  Neked is, Manóm! – puszilta meg kacsómat. Az éjszaka borzalmasan telt. Folyamatosan csak az pörgött a fejemben, ahogy nem tudtam Niallnek megadni azt, amire vágyott. Szégyellem magam ez miatt, és rettegek, mert, ha én nem, hát más biztosan ki tudja elégíteni a vágyait. Egyszerűen nem tudom terhelni a szívemet, mert azonnal rosszul vagyok, amint ezt megteszem. Hiába óv engem közben, ha a sok boldogsághormon miatt szinte felrobban a testem. Lehet nem lett volna semmi baj, csak meg kellett volna nyugodnom, de persze az is szerepet játszott, hogy megfeleljek.
***
Reggel, elgémberedett nyakkal ébredtem, azonban a túl oldalon nem szorította senki sem a kezem.
-  Niall? – álltam fel, és elég bátorságot gyűjtve elhagytam a fürdőt. – Ha-hó? – senki sem felelt, a hálóból azonban meghallottam hangját. Közelebb osontam, nem akartam zavarni, mert telefonált.
-  Egy csajnál vagyok, akit összeszedtem az este.
-  …
-  Jó volt a sex, meg gyönyörű a lány, az sem mellékes.
-  …
-  Cukrászcsaj? Ki? Maddie? Hozzá még piszkafával sem nyúlnék… - na itt lett elegem a hallgatózásból. Nem rontottam rá, és nem kértem számon, de bennem megtört a varázs, amit Niall iránt éreztem. Hülyének néz? Csak arra kellettem neki? Ha még egyszer valakinek azt merném mondani, hogy szeretem, vessenek a cápák közé. Egy kis idő múlva megszűnt a duruzsolás…
-  Jó reggelt! – köszöntem a hálóból kilépő fiúnak, aki hirtelen zavarban érezte magát.
-  Szia, Gyönyörűm! – csókot szeretett volna adni, de még mielőtt ezt megtehette volna, elléptem tőle.
-  Piszkafát nem találtam, de remélem ez a fakanál dísz is megfelelő lesz, hogy hozzám érj. – mondtam sértődötten. – Nem érdekel, hogy kivel beszéltél, hogy miért mondtad ezt, az sem érdekel, hogy miért áltattál engem, de azt vedd tudomásul, hogy még életemben nem éreztem magam ennyire megalázva, és remélem ezek után nem várod el, hogy veled maradjak. Van, ami nem változik. Ugyan olyan seggfej vagy, mint, amikor megismertelek. Én normálatlan pedig azt hittem, hogy tudsz más is lenni, de tévedtem…
-  Más is vagyok!
-  Hallottam! Ugye nem kell külön megkérni, hogy menj el?
-  Maddie, hadd magyarázzam meg!
-  Mondtam, hogy nem érdekel! Hálát adok Istennek, hogy semmi sem történt köztünk.
-  Ne mondd ezt!
-  Még mindig itt vagy? Tűnj már el! – keltem ki magamból.
-  Rendben, elmegyek! – lehajtott fejjel sétált el kifelé, de még mielőtt elment volna visszafordult, és azt mondta, hogy szeret. Meg szakadt a szívem, mert végre hosszú idő után volt egy fiú az életemben, akit igazán szerettem, de még képtelen vagyok róla múlt időben beszélni. Olyan, mintha egy rémálomba csöppentem volna, amiből hamarosan fel fogok ébredni, és kiderül, hogy minden csak egy ostoba félreértés volt. Elkeseredésemben azonnal haza akartam utazni, de rövid gondolkodás után úgy döntöttem, hogy a fenekemen maradok, és, ami a legfontosabb, hogy megmutatom Niallnek, hogy tudok én is igazi nő lenni. Ezt nem bosszúnak szántam ellene, hanem a saját boldogságom miatt döntöttem el, hogy nem akarok magamban maradni, ezért meg fogom adni Iannek az esélyt arra, hogy boldoggá tegyen. Tudom jól, hogy ő nem Niall, nem válthat ki belőlem olyan érzelmeket, mint az ír fiú váltott ki, de mégis bíztam abban, hogy ha nem is szerelemmel, de tudnám őt szeretni. Feleslegesen emésztettem volna magam tovább a történteken, vagy azon, hogy miért tagadott le, ami megtörtént, az megtörtént, ezen változtatni már senki sem tud. A lelkemnek, és a gyenge szívemnek sem tett volna jót, ha összeroppanok, bár nem tudom másnak milyen traumát okoz az, ha elveszti a másik felét, és milyen érzések kavarognak benne, ha arra gondol, hogy mit adtak egymásnak, és még mi mindent adhattak volna. Annyi bizonyos, hogy a szívem már neki adtam, és a helyét soha nem töltheti be senki. 

14 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett a rész de szomorú és nagyon várom a következő részt

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Niki! <3
      Köszönöm, hogy itt, és a facebookon is leírod nekem, hogy mennyire tetszik neked a történet, amiért nagyon hálás vagyok! :) Sietek! Puszi

      Törlés
  2. Szia ❤
    Így befejezni....ahj.De elképesztően jó rész.❤ Siess a kovivel.❤❤
    xxx Kinga ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kingám! <3
      Elképesztően köszönöm szépen! Valóban, lehet, hogy most utáltok egy kicsit, amit meg is értek . Sietek! Puszi

      Törlés
  3. Oh Te lány. Csodát alkottál ismét! Niall ezt most tényleg elszúrta. Jaj, kis butus! Maddienek nem nagyon akarnak összjönni a dolgok. Szurkolok nekik! Hátha Niall be tudná bizonyítani érzéseit (már ha vannak neki) Maddienek mielőtt még késő lesz. Hatalmas izgalommal várom a folytatást! ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vivim! <3
      Drágám, hamarosan minden ki fog derülni, ami most aggályokkal tölt el.
      Én pedig hatalmas szívvel és örömmel írom meg a folytatást! Puszillak! <3

      Törlés
  4. Ne...ne,ne,ne,ne, neeeeee
    Ahhh, miért teszed ezt velem, te lány? Már megint itt bőgök, hát ezt nem hiszem el:O Létezik, hogy Nie ennyire hatalmas baromarc?! Ó, te jó ég...
    Nagyon gyorsan kövit, és ajánlom, hogy oldódjanak meg a dolgok! <3
    Millió Puszi! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Evim!
      Igen, tudom facebookon is megkaptam tőled, hogy MIÉRT? Én pedig nem tudtalak lecsitítani. Tudom te is utálsz most egy kicsit, annak ellenére, hogy nagyon szeretsz. Csókoltatlak! <3

      Törlés
  5. Kedves Rose!
    Remélem megkapod ezt az üzenetet és el is olvasod. Arra szeretnélek kérni, hogy nézz be a blogomra és olvasd is el az egészet. Nagyon örülnék neki, ha eljutna ez a történetem sok emberhez. :) Még eléggé kezdő blogoló vagyok, szóval bocsi azért ha az elején még nagyon uncsi a történet, de még nem nagyon tudott kibontakozni. Azért remélem elolvasod és tetszeni fog.
    Miss Alison**
    Blogom: www.belnaploja.blogspot.hu

    UI.: vagy esetleg egy cserében is benne lennél? válaszolj a blogomnál :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Alison!
      Nem ígérhetek semmit, csak annyit ha időm engedi be fogok hozzád nézni, és beleolvasok a munkádba! Üdv:BR

      Törlés
  6. Miért teszed ezt velünk?😭
    Imádom Niall-t, tényleg, de most alaposan elcseszte.
    Remélem hamar megoldódnak majd a dolgok, mert ha nem, levadászom Niall-t😂
    De a jóképű részét meghagyom neked :3
    Vagyis az egészet💕
    Siess!❤
    * A hatalmasabbnal is hatalmasabb virtuális ölelééés*💕💕

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juditom! <3
      De kedves vagy, köszönöm! A lényeg, hogy valahogy ezzel a résszel mindenkinek a lelkébe tiportam, amit sajnálok, de nem akarom Niallt mindig jó kisfiúnak beállítani.
      Sietek! Ölellek! <3

      Törlés
  7. Hűha! Nem tudom, mit mondjak. Ezt igazán elszúrta. Ha szereti, akkor miért nem vállalja fel mások előtt? Ha meg nem szereti, akkor ne hitegesse Maddiet.
    Alig várom a következő rész.
    Puszi,
    Veronika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Veronika!
      Néha van úgy, hogy az emberek a könnyebb utat választják, és ezzel megbántanak másokat, ez történt itt is. Játszani a tűzzel nem biztos, hogy a legkifizetődőbb dolog.
      Sietek a folytatással!
      Puszi

      Törlés