2016. július 17., vasárnap

20. Fejezet: "Ajánlom neked, hogy te légy az utolsó is!"

Kedves Tündérek!
Meg is hoztam történetünk folytatását, amit nagy szívvel írtam nektek! Remélem mindenki jól van, élvezi a nyarat! Jó olvasást kívánok! Puszi <3

Nem tudtam búslakodni az iménti beszélgetésünk miatt, mert tiszta a lelkiismeretem, semmi rosszat nem tettem ellene, amiket pedig mondtam valóban igazak voltak. Ha nem bízik bennem, mit is várhatok ettől a kapcsolattól? Ha nem fog működni az az ő hibája lesz, és nem az enyém. Nem állítom, hogy még nem hazudtam életemben senkinek, nem bántottam meg senkit, de mindig bíztam, és reménykedtem egy rossz nap után, hogy a holnap újat tartogat, új lappal kezdhetek reggel mindent, amikor kinyitom szemeimet. Niallnek inkább az ő „súlycsoportjában” lévő lányok közül kellene választania, hiszen helyes, aranyos, kedves is tud lenni, és nagyon romantikus. Biztos akadna olyan hölgy a sztárok világában, aki egy ilyen srác után epekedik. Az átlag emberek, mint én is, lehet túlbonyolítjuk a hírességekről alkotott sztereotípiákat, ami nem megszokott, nem is lehet jó. Félre kell tennem azt, hogy Niall egy világhírű banda énekese, és csak a fiút kell benne látnom, aki elrabolta  a szívemet, mert különben biztosra veszem, hogy a fellángolás tüze egymás iránt hamar ki fog aludni, amit nem bírna elviselni a törékeny szívem. Nekem valóban meghasadna a „motor” a testemben. Nem lett volna szabad engednem neki, de nem tagadhatom meg, amikor minden porcikám kívánja őt. Ezekkel a kusza gondolatokkal hajtottam álomra a fejem, és reméltem, mint oly sokszor már, hogy a holnap megint valami szépet, és jót hoz nekem.
Az éjszakámat néhány rémálom kísérte, ahol folyamatosan az játszódott le bennem, hogy meghalok. Ezekre az érzésekre felriadtam, letöröltem az izzadságot arcomról, majd párnába fojtottam zokogásom. Erős akarok maradni, akire úgy fognak emlékezni, hogy az utolsó percekig harcolt, de el fogom veszíteni a küzdelmet hamarosan a testem felett, nem fogok kontrollt tartani, mert a folytonos megjátszás mások előtt, hogy minden rendben felőröl legbelül. Valamikor a hajnali órákban álmosan nyitottam ki szemeimet. Megéreztem az alvás hiányát, ezért a konyhába indultam, hogy készítsek magamnak egy nagy adag gőzölgő kávét, amitől azt vártam, hogy ébren tartson. Alig, hogy kinyitottam ajtómat, szöszmötölést hallottam a fürdőből. Hirtelen nem is tudtam mire gondoljak, lassú léptekkel indultam meg a helység felé, majd óvatosan beljebb löktem az ajtót, ahol azt láttam, hogy Iz néhány alkoholos üveggel ücsörög a kád szélének támaszkodva. Még sosem láttam őt ilyen állapotban, ezért biztosra vettem, hogy valami nagy baj történt.
-  Iz… - félénken guggoltam elé.
-  Vége van, szakítottunk… - nem is kellett kérdeznem semmit, az arcára volt írva minden. – Nem megy ez nekünk, szeretjük egymást, de nem akarok folytonos veszekedésben élni. Minden apró dolgon összeveszünk, még azon is, hogy hajszál van az ő párnáján. Boldog akarok lenni, és nem azt várni, hogy melyik pillanatban durran el mind a kettőnk agya. – nézett rám könnyes tekintettel. Meg tennél nekem valamit? Mert nekem nincs erőm. A kis rózsaszín noteszemben ott van minden telefonszám, azon cégek telefonszámai, akikkel lefixáltam néhány dolgot az esküvővel kapcsolatban. Felhívnád nekem őket, és lemondanád a megrendeléseket?
-  Fel vagy zaklatva, nem gondolkozol tisztán…
-  Megteszed? Kérlek!
-  Sajnálom Iz, teljes szívemből! – Gyere, segítek! – húztam fel a földről, és bekísértem a hálómba, lefektettem az ágyamba, betakargattam, és hagytam, hogy kipihenje magát. Ennek nem lehet így vége, csak ezen járt az agyam, már meg is felejtkeztem a saját problémámról. El is szállt minden álmosságom, és fáradságom, mert tudtam, hogy beszélnem kell Patrickkel is. Bementem a közös hálójukba, hátha itthon találom, de csalódnom kellett. Tanakodtam, hogy hol találhatnám meg, de nyugodtnak kellett maradnom. Ahogy terveztem, elkészítettem a reggeli kávémat, ahogy lefőtt pedig csengőhangom ritmusos dallama szűrődött ki a nappaliból. Amikor fülemhez emeltem, nem gondoltam, hogy a mai nap alakulhatna ennél rosszabbul is.
-  Szia, Madd! Gina vagyok! – nagyokat nyeltem, mert tartottam attól, hogy mindent megtudott.
-  Szia! – próbáltam vidámnak tűnni.
-  Hogy vagy? Milyen a turné? – érdeklődött.
-  Igazság szerint már néhány napja itthon vagyok, Angliában.
-  Hogy-hogy? – érezhetően meglepődött ezen válaszomon.
-  Haza kellett jönnöm, mert a barátnőm szakított a vőlegényével, nem akartam magára hagyni egy ilyen nehéz időszakban. – hazudtam, mert a valódi oka az ő részéről is egy jól ismert személyt rejtett.
-  Oh, jaj! Sajnálom! Megértem.
-  Minek köszönhetem hívásod? – nem mertem Niallre rákérdezni.
-  Képzeld, Niall felhívott! – újságolta ezt olyan örömmel, mintha a kezét kérte volna meg.
-  Komolyan? – remegett meg hangom, mert ez számomra egy tőrt jelentett a szívembe.
-  Igen! Bocsánatot kért, amiért csak hipp-hopp elhagyott, és megkért, hogy találkozzak vele.
-  Úr Isten, ez remek hír! – meneteltem a papír zsebkendő tartóhoz, és töröltem le bugyogó könnyeimet.
-  Nagyon boldog vagyok!
-  Ennek igazán örülök! – keserédes mosoly futott át arcomon.
-  Majd hívlak a fejlemények miatt! Légy jó Maddie! Mennem kell, mert egy fotózás kellős közepén hívtalak. Minden jót! – sietősen tette le a telefont, miközben én is elemeltem fülemtől a készüléket, és magam elé bámultam egy pontra. Elfogytak az érzésem, csak az üresség maradt nekem, ami miatt még inkább tudatosult bennem, hogy meg kell mentenem barátaim kapcsolatát, és közelgő esküvőjüket.  
-  Iz! – ráztam meg barátnőmet, aki közben mélyen elaludt.
-  Mi az? Mi a baj? – tért magához egy kis idő után.
-  Menjünk!
-  Mégis hová? – törölgette álmos szemeit.
-  A menyasszonyi ruhádért. – hajtottam le testéről a paplanomat.
-  Maddie, mondtam, hogy befejeztük! Nem lesz semmilyen esküvő!
-  De lesz! Nem fogom hagyni, hogy egy hülyeség miatt csak úgy feladjátok.
-  Miért nem tudod tiszteletben tartani a döntésünket? Muszáj neked mindent bolygatnod? Nem, hogy inkább az elcseszett életedet raknád rendbe… - amint kimondta, már tudta, hogy ezzel túl lőtt a célon, ha nem is szándékosan vágta ezt hozzám.
-  Rendben… - álltam fel mellőle.
-  Madd! Nem úgy értettem! Ne haragudj! – fogta meg a kezem.
-  Lehet, hogy néha tényleg elviselhetetlen vagyok, sőt, de engem csak a jó szándék vezérel, mert azt akarom, hogy boldog légy. Ezentúl, azonban azt teszel, amit szeretnél, nem fogok semmi megjegyzést tenni.
-  A legjobb barátnőm vagy, mindig szívesen fogadom, bármilyen meglátásod is legyen, de meg kell értened, hogy nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy azt eltervezzük.
-  Tudod, én csak szerettelek volna esküvői ruhában látni, mielőtt túl késő lenne… - megfogtam, én nyertem, bűnbánó szemeit látva.
-  Miért nem ezzel kezdted?  Szeretlek, és borzasztóan sajnálom, amit az előbb mondtam!
-  Semmi baj! Szerintem én még rosszabb idegállapotban lennék a helyedben. Azonban nem akarlak kényszeríteni semmire. Fájdalmas lenne neked csipkeruhákba bújnod, miközben…
-  Nem-nem… ha már meg van az időpont, akkor használjuk ki. – összeszedetten igyekezett leplezni, hogy valóban mennyire is megrázta a szerelme elvesztése.
Izzie, egy órás készülődése után végre el tudtunk indulni Londonba, hogy a megbeszélt helyen, és időpontban Iz fel tudja próbálni álmai ruháját. Fel kell nyitnom a szemét, hogy bármennyire is fájdalmas, nem lehet csak így vége egy ilyen hosszú, szenvedélyes szerelemnek. Egyszer igent mondott Patricknek, amikor ő az ujjára húzta a gyűrűt, hát tartsanak is ki egymás mellett jóban és rosszban, ha rászánták magukat erre a lépésre. A buszról leszállva, a központ felé vettük az utunkat, ahol eligazítást kértünk a ruhaszalon pontos elhelyezkedését illetően. Csak pár sarokkal volt arrébb található, mint a cukrászda, ahol dolgoztam, így ismerős utcákon haladtunk keresztül, persze csak az én tempómban, mert nagy megerőltetésnek nem tehettem ki a szervezetem. A szalon kirakatában ott pompázott megannyi koszorúslány, menyasszonyi ruha, valamint a férfiak részére öltönyök is.
-  Most vagy soha! – fogtam meg barátnőm kezét, aki egy nagy sóhaj után lépett be mögöttem a helységbe. Bent minden a menyasszonyokról szólt, és minden díszítő elem az esküvői hangulatot idézte fel az emberben. Virágok, bokréták, meghívók voltak elhelyezve az üzlet különböző pontjaiban, a csodás ruhák pedig próbababákon, illetve több oldalon vállfákra voltak kihelyezve. 


-  Örvendek! Segíthetek önöknek? – lépett hozzánk egy fiatalos, színes bőrű nő, akinek nagy fekete tincsei eltakarták fél arcát.
-  Üdv! A nevem Isabelle Stoner! Ő pedig a legkedvesebb barátnőm, Madelaine Willows! Időpontra érkeztünk, ha minden igaz Carriehez.
-  Én lennék az! Carrie Willet! – fogott velünk kezet. – Ha nem baj, akkor elrabolom a barátnődet. – húzta el mellőlem Izzie-t. Addig én leültem a tükör előtti kanapéra, majd elővettem egy esküvői magazint olvasgatni, hogy teljen az idő, valamint tettem egy olyan dolgot is, ami Iznek nem biztos, hogy tetszeni fog. Húsz perc várakozás után jelent meg Izzie az első ruhában, ami meseszép volt, de neki nem állt jól valahogy. Már az ötödik ruhában jött ki elém, amire szintén csak egy semmit mondó választ tudtam adni.
-  Mi ez a savanyú ábrázat? Ilyen vagy mióta csak elindultunk. – vette rajtam észre, hogy nincsen minden rendben. – Ez nem jó, ez nem áll jól, ez öreges, ez kislányos, ez túl csipkés, ezen nincsenek gyöngyök, ezen szalag van… mi a baj?
-  Semmi-semmi baj! Egyszerűen csak azt szeretném, hogy a tökéleteset találd meg. – hadartam.
-  De miért is?
-  Miatta... – mutattam jobb irányomba, majd az oszlop takarásából előbújt Patrick.
-  Mi ez az egész? – tette csípőre kezeit.
-  A boldogságot nem években, nem hónapokban, nem hetekben, nem napokban, nem órákban, hanem percekben mérik, és én boldog szeretnék lenni hátralévő életem minden percében veled. Elszúrtam Szerelmem, amit bánok, mert hozzád hasonló lányt sehol máshol a Földön nem találnék. – szólalt fel végül Patrick is, amely szavak hallatán kissé elérzékenyültem. Bárcsak valaki nekem is ilyen szépeket mondana egyszer. Niallre nem számíthatok, a jelekből ítélve, de tudom, hogy rám is vár valaki az univerzumban. Iz lelépett a magasított, fa fellépőről, és vőlegényéhez sétált, aki gyengéden zárta karjai közé. Sok mindent nem hallottam ki a beszélgetésükből, de a csókokból, és puszikból ítélve mégis csak meg lesz tartva az esküvő. Miután elengedték egymást, Izzie szorosan megölelt, majd közölte, hogy ha nekem is volt meglepetésem, neki is van. Lövésem sem volt, hogy mire készülhet, amikor a következő percekben rám nem aggattak egy gyönyörű, báli, menyasszonyi ruhát. Nem hittem, hogy valaha is lesz rajtam hasonló szépség. Büszkén sétáltam a tükör elé, amely nem egy beteg lányt mutatott, hanem egy vidám hölgyet. Percekig csodáltam magam az elképesztő kreációban, amely tele volt tüllel, és sok csipkével.
-  Gyönyörű vagy! – érkezett a hátam mögül egy rekedtes férfi hang, meg sem kellett fordulnom, hogy tudjam ki az.
-  Niall? Liam? – pislogtam nagyokat, hogy elhiggyem valóban ők állnak előttem.
-  Maddie, nem szeretnél valamit mondani? – vigyorgott Iz.
-  Megbocsájtotok pár perc erejéig? – intettem Niallnek, hogy kövessen. Az öltözőbe vezettem, majd magunkra zártam az ajtót.  – Elmondanád, hogy kerülsz ide? Mégis hogyan találtál meg? Felfogtam a hívás után is, hogy hagyjalak békén, nem kellett volna ezért személyesen iderepülnöd.
-  Azért jöttem haza, mert van pár nap szünetünk… muszáj volt megtalálnom téged, ezért felhasználtam egy-két kapcsolatomat. – magyarázkodott, de el sem tudtam volna mondani, mennyire jól esett közelsége, ilyen hosszú idő után. Szemei most is olyan hevesen csillogtak, mint amikor eljöttem, talán a borostája lett nagyobb az arcán.
-  Kockáztatod, hogy felismernek…
-  Nem érdekel! Bocsánatot kell tőled kérnem, mert egy idióta vagyok. Nem kellett volna úgy kiakadnom… a világ barma lennék, ha elengednélek.
-  Már azt hittem, hogy soha többé nem ölelhetlek át. – omlottam karjaiba, és bújtam nyakhajlatába. – Főleg az után, hogy ma reggel felhívott Gina, hogy szeretnél vele találkozni.
-  Igen, de csak is azért, hogy lezárjak vele mindet tisztességesen. Hercegnő… hadd legyek én az első, aki megcsókol egy esküvői ruhában. - mondta ezt olyan kedvességgel, hogy a szívem ellágyult tőle, mint az olvasztott vaj.
-  Niall Horan! Ajánlom neked, hogy te légy az utolsó is! – csaptam le ajkaira, mint egy szomjas méh, a virágporra. A szájainkba rejtőző nyelveink is beleavatkoztak a dolgokba. Úgy csókoltuk egymást, mintha ez lenne az utolsó perc, amikor még együtt lehetünk, mert, ha vége a varázsnak, vége lesz mindennek. Nem ez volt az első csókunk, nem ekkor ölelt át először, de mégis erre a pillanatra örökké emlékezni fogok, mert felülmúlva önmagát, átlépve minden határt megmentett attól, hogy elvesszen minden hitem, amelyet a szerelmünkbe öltem. 

8 megjegyzés:

  1. Oh, Bri.. a végére elsírtam magam... Ez annyira gyönyörű volt! <3 Még mindig imádom, ahogy megfogalmazod Maddie érzéseit, imádom Nie-t, és örülök, hogy végleg lezárta a dolgokat Ginával *-*
    Kezdhetjük is kitalálni a ship nevüket, ha minden igaz ! <3 :)
    Eddigi kedvenc részem lett, amúgy:D
    Millió Puszi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Evcim! <3
      Nem akartam, hogy sírj rajta, nem ez volt a célom, de jó tudni azt, hogy tudok úgy írni, ami érzelmeket vált ki az emberből :) Én tudom a ship nevet:Naddie :) Imádlak! Puszi <3

      Törlés
  2. Awww...a sírás kerülget ettől a résztől.Gyönyörű.Kiváló író vagy Bri. Hamar kövit. <3 <3 <3 <3
    xxx Kinga <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kingám! <3
      Jajj, nem szerettem volna, hogy ennyire érzékenyre sikerüljön a fejezet, de csak sikerült :) Nagyon szépen köszönöm! Sietek! Puszi <3

      Törlés
  3. Mindjárt sírok, de megfogadtam hogy nem sírok!😭😭
    Egyszerűen a szó szoros értelmében tökéletes lett!😍
    Az érzelmek, mindeeen!😍😍
    Jó volt elolvasni a részt, mielőtt dolgozni mennék!😭
    Basszus félek hogy megesznek élve!😨😨
    Sajnálom hogy ennyire eltüntem!😭
    Többször nem fordul elő!😭
    Siess a folytatással!💘💌

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juditom! <3
      Először is már keresni akartalak, hogy így eltűntél, de semmi baj, hiszen van dolgod, életed, és nem kérj ezért bocsánatot! :) Örülök, amiért át tudtam adni az érzelmet, hogy bele tudod élni magad a történetbe, köszönöm! :) Sietek! Puszi <3

      Törlés
  4. Mindig feltöltődöm, amikor a sztorijaidat olvasom. Ismét megkönnyeztem ezt a párost. Varázslatos, ahogyan megálmodod történetüket. Elképesztő vagy! ❤ Annyira édes volt Niall az utolsó jelenetben. Őszintén a frászt hoztad rám, amikor Gina felhívta Maddiet. Hatalmas izgalommal várom a folytatást! ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vivim! <3
      Hidd el én ugyan így vagyok, amikor a hozzászólásaidat olvasom! :) Köszönöm, nagyon drága vagy! Én pedig hatalmas szeretettel fogom írni a folytatást! :) <3

      Törlés