2016. június 5., vasárnap

14. Fejezet: "Azt mondta, hogy tartsunk szünetet"

Sziasztok Tündérek! 
Új részt hoztam, remélem tetszik majd nektek! :) <3

Hotelünkbe érve senkitől el nem köszönve siettem fel a szobánkba, és csak reménykedtem, hogy nem akadok össze Reginával, mert nem tudtam volna a szemébe nézni azok után, ami történt, amit Niall tett ellene. Hazugság lenne, ha azt állítanám, hogy teljes mértékben hidegen hagyott a csók, számomra semmit nem jelentett, mert ez nem így van. Nagyon is sok minden történt a belsőmben az alatt a néhány másodperc alatt, amíg ajkaink találkoztak egymással. Kezdem azt érezni, hogy nekem szükségem van Niallre, hogy mellettem legyen, hogy fogja a kezem, hogy azt mondja, hogy szeret, mert különben nem leszek teljes ember. Ez az én nézőpontom, ám kíváncsi lennék, hogy benne mi játszódott le, amikor ilyen lépésre szánta el magát a gyönyörű barátnője mellett. Miért csókolt meg, ha folyamatosan csak megaláz? Mindegy is, de elismerem, hogy egy rejtélyes fiú lopta el a szívem udvariatlanságával, és otromba viselkedésével. Még az is lehet, hogy az eddig jégnek hitt szíve olvadozni kezdett, és nemsokára választ kapok a kérdéseimre vele kapcsolatban.
Pár napja még minden erőmmel gyűlölni akartam őt, de nem ment. Most azonban, hogy megcsókolt szinte lehetetlen volt a részemről az, hogy bármiféle utálatot is érezzek iránta. Reginát sajnálom, mert nem ezt érdemli Niall-től, főleg tőlem nem, azok után, hogy időt és energiát nem sajnálva velem maradt és ápolgatott. Nem tudom, hogy mi lesz ezután, csak annyi biztos, hogy egy időre el kell Nialltől távolodnom, olyan messzire, amennyire csak lehet. Valószínűleg hülyén fogja magát kivenni a dolog, hogy alig dolgoztam, de máris szabadságot kérek, ám ideje újra látnom a kutyusomat, valamint az otthoniakat.
Mindent a maga idejében gondoltam magamban. Először is nem ártana tisztáznom Niallel a történteket.
Elég energiát és erőt éreztem magamban ahhoz, hogy újra szembenézzek vele, ám az ajtó nyikorgása megállásra késztetett.
-  Elárulnád, hogy hol voltál egész nap? Mi halálra aggódjuk magunkat miattad, te meg csak úgy felszívódsz! Két napja még kórházban voltál! – emlékeztetett a nem túl kedves emlékemre a háborgó Amy. Igaza volt, szólhattam volna, hogy elhagyom a hotelt, de olyan gyorsan történt minden.
-  Bocsánat! Ma egyszerűen felkeltem, és mintha nem is lett volna semmi bajom. Gondoltam megnyújtóztatom a lábaimat a sok fekvés után, és ekkor összetalálkoztam Niallel. Golfoztunk… - sütöttem le szemeimet, mert a másik dologról még véletlenül sem szerezhet tudomást.  
-  Golfoztatok… - pislogott rám nagyokat. – Örök ellenségekből hirtelen „öri barik” lesztek? – rajzolt macskakörmöket a levegőbe. Nagyon örülök neki, hogy jobban vagy, de nem gondolod, hogy még rád fért volna a pihenés? Ráadásul nem is kis problémád volt.
-  Igen-igen, minden úgy van, ahogy mondod. Nem gondolkodtam, amikor elmentem, veszélybe sodortam az egészségem. – ismertem be magamnak is, hogy felelőtlen voltam. – Ami Niallt illeti… azt mondta, hogy békülni szeretne. – találtam ki egy légből kapott dolgot.
-  Nem szólhatok bele az életedbe, abba sem, hogy kivel barátkozol, de, aki így bánik veled, mint Niall, nem érdemli meg a barátságodat, még ha azt is állítja, hogy ezek után más lesz.
-  Valóban, egyetértek veled, de én úgy gondolom, hogy mindenkinek kijár egy második lehetőség is az életben.
-  Ne haragudj, hogy így letámadtalak! Tényleg aggódunk érted, Ian főleg. Inkább vele kellene golfoznod és egyéb programokat csinálnod.
-  Köszönöm a jó tanácsot, észben fogom tartani. – léptem el mellette.
-  Összepakoltál már?
-  Még nem… - sürgősen beszélnem kell az ír fiúval, majd Sarah-val is.
-  Holnap reggel indulunk! – jegyezte meg szobatársam, miközben kisurrantam az ajtón, és elindultam abban a reményben, hogy két emelettel feljebb meg fogom találni a szöszke srácot. A megfelelő folyosóra érve csak a hangokat kellett követnem. Regina és Niall ajtaja előtt már Louis és Liam is ott ácsorogtak, és tanácstalanul néztek össze-össze.
-  Sziasztok! – köszöntem halkan.
-  Szia, Maddie! – jött elém Liam, és próbált az ajtótól messzebb vinni.
-  Mi folyik itt? – zavartan kérdeztem tőlük, mire Louis is mellettem teremt. – Persze, nem sok közöm van hozzá, igazából csak Niallel szerettem volna váltani pár szót.
-  Valamin nagyon hajba kaptak. Regina sírt, ordítozott, ez már semmi ahhoz képest, ami pár perce volt. – világosított fel Lou a helyzetről.
-  Oh, értem! Akkor jobb, ha nem zavarok. Megmondanátok Niallnek, hogy kerestem? – hátráltam, és szívem legmélyéről reméltem, hogy nem a mai nap történései miatt veszekedtek. Ni említette még az elmenetelünk előtt, hogy összevesztek, ám azt nem kötötte az orromra, hogy miért. Bízom benne, hogy kettőjük számára ez nem a vég, és ideje nekem ebből a helyzetből mihamarébb távoznom.
Gombóccal a torkomban szedtem lábaimat a konyha felé, hogy megvalósítsam tervemet, miszerint hazautazok egy rövid időre, amíg letisztulnak a gondolataim és elfelejtem Niallt. Amy-nek igaza van, jobban oda kell figyelnem magamra, mert ha így folytatom nemsokára ismét egy kórházban fogok kikötni, és akkor lehet, hogy nem úszom meg gyógyszerekkel. Még nem vagyok felkészülve arra, hogy egy ágyhoz legyek kötve, csövek lógjanak ki belőlem. Ezen agyalva érkeztem meg célomhoz, ahol Ian nagy léptekkel közelített felém, de még mielőtt beért volna Sarah elé álltam, aki bőszen magyarázott az egyik séfünknek.
-  Elnézést a zavarásért! – kezdtem mondandómba. – Sarah, két percre rabolhatnám az idejét?
-  Maddie! Jobban vagy már? Persze, hogy rabolhatod, akár többre is! – mosolyogva fogta meg kezem, és húzódtunk be az egyik sarokba.
-  Köszönöm, már sokkal jobban érezem magam, és ezzel kapcsolatban szerettem volna önnel beszélni. Szeretnék kivenni pár nap szabadságot, és hazautazni, hogy tudjak konzultálni az otthoni orvosommal. Tudom, hogy ez egy munkahely és alig kezdtük csak el a munkát…
-  Bevallom, hogy valóban hajmeresztő dolgot kérsz… ne haragudj, de nem tudlak elengedni. Holnap utazunk, össze kell pakolni, előkészíteni az új helyen a konyhát. – utasította el kérésem, amellyel egyet értettem és nem is tudom magam sem, hogy mit vártam. Tehát itt kell maradnom a fenekemen, dolgozni tovább, miközben hatalmas teherként nyomja a vállam-betegségem, valamint a Niall iránt kibontakozó érzelmeim.
-  Megértem. Bocsánat, hogy zavartam! – fordítottam neki hátat, de szembe velem Ian várt rám.
-  Hová indulsz? – dühösen vágta arcomba.
-  Ian, megtennéd, hogy nem avatkozol az életembe, és abba, hogy mit csinálok?
-  Nem-nem tenném meg! Vigyázunk rád, aggódunk miattad, te pedig se szó se beszéd elmész golfozni? Most pedig jön ez az ötleted, hogy itt hagysz mindent? A barátaid vagyunk, vagyis olyasmik… - szemei háborogtam, ahogy rám nézett, és csak úgy, mint Amy jogosan vágta ezeket a dolgokat hozzám. Nem becsülöm meg őket eléggé, holott csak rájuk számíthatok ezen az utazáson.
-  Sajnálom, én sem tudom, hogy mit is akarok! – lábadtak könnybe szemeim, majd elsuhanva mellette mentem, amerre vitt a lábam. Végül a szálloda wellness részlegében kötöttem ki, ahol leültem a medence szélére, és a vízbe lógattam lábaimat. Langyossága megfelelően ellazított, és megnyugtatott.


A nagy térben még a suttogás is hallatszott. Előttem és fölöttem is nagy üvegablakokon áramlott be a fény, öles faoszlopok tartották a mennyezet szerkezetét. A falak csodás téglaburkolattal voltak burkolva, még a kényelmet napozóágyak biztosították. Növények, és pálmák voltak kihelyezve egy-egy sarokba, hogy komfortosan érezzék magukat a vendégek.
Nem szeretném elveszíteni sem Amy-t, sem pedig Iant, de úgy érzem, hogy csak egy vékony jégrétegen egyensúlyozok velük kapcsolatban. Pörgettem vissza az eseményeket magam előtt. Teljesen jogosan estek nekem, és még nekem állt följebb. Mihamarabb rendeznem kell a viszonyomat velük, amire ki is pattant egy remek ötlet a fejemből.
Nem volt meglepő, hogy Sarah nem engedett sehová, ami tökéletesen érthető, ám így újra bele kell temetkeznem a munkába, hogy egyáltalán ne legyen tudomásom Niallről.
A csendben, amely körülvett, egy cipősarok kopogása ijesztett meg, ami egyre közeledett felém, ám hamarosan megpillanthattam tulajdonosát is Regina személyében. Ajkai és szemei vörösre voltak duzzadva a sírástól, láthatóan még mindig zaklatott állapotban volt. Oda akartam menni hozzá, hogy támaszt nyújtsak neki, de nem szerettem volna lerohanni túlzott együttérzésemmel. Valahol magamat is hibásnak éreztem azért, hogy Ginát ilyen állapotban kellett látnom.
-  Maddie! – szólított meg egyből, ahogy észrevett. – Téged kereslek már egy ideje...
-  Mi történt? – úgy tettem, mintha semmiről sem tudnék. Lefolyt szempillaspirálja már meg volt száradva orcáin, de még így is gyönyörű szép volt.
-  Niall… veszekedtünk…ordítoztunk egymással… - szipogott és gyorsan kapkodta a levegőt. – Nem szeret, nem kellek neki… - újabb könnycseppek buggyantak elő látószerveiből.
-  Nyugodj meg kérlek! – öleltem őt magamhoz. Könnyeit látva nekem is nedves lett szempárom.
-  Azt mondta, hogy tartsunk szünetet, mert túl sok volt neki egyszerre minden. Nem akar megbántani, de időre van szüksége. Ezt nem mondta, ezt csak én érezem így, hogy van egy másik lány is a dologban. Nem vagyok tökéletes ez biztos, na de ki az.
Mindenkiben van hiba így vagy úgy. – legszívesebben színt vallottam volna neki, de gyáva vagyok, hogy megtegyem.
-  Szeret, tudom, de tényleg nem lehet egyszerű az ő élete, ahogy a többi fiúnak sem. Rajongók, fotósok zaklatják őket, ezért félt téged. Azt a marhaságot, hogy van egy másik lány is, honnan vetted?
-  Megérzés.
-  Nem lesz semmi baj! A legnagyobb hazugság talán az, hogy minden rendben lesz, de hidd el, hogy minden rendben lesz! Ki fogtok békülni, és minden jóra fog fordulni. – próbáltam minden szavam hihetően átadni, pedig magam sem hittem ebben. Nem volt számomra tovább kérdés, hogy Sarah engedélyével vagy az nélkül, de el kell utaznom. – Nem akarlak csak így itt hagyni, de megígértem Amy-nek, hogy segítek összepakolni.
-  Menj csak nyugodtan! Kicsit megnyugodtam, hogy beszéltünk.
-  Mi lesz most veled?
-  Hazamegyek, és várom a hívását. – igyekezett félszegen mosolyogni.
-  Add ide a telefonod! – ő készségesen teljesítette kérésemet, majd telefonkönyvébe elmentettem telefonszámomat. – Így ni! Bármikor hívhatsz, ha szükséged van valakire, akinek kiöntsd a szíved.
-  Köszönöm! – karolt át, és magára is hagytam a modell lányt. Miután távolabb kerültem tőle meg is rendeltem az egy főre szóló jegyemet a legközelebbi hazafelé tartó járatra. A szobában minden csak bedobáltam a bőröndömbe. Épp a pipere dolgaimat szedtem össze a fürdőben, amikor valaki eszeveszettül dörömbölni kezdett ajtónkon.
-  Ki az? – szóltam ki, ahogy a nyílászáró elé álltam.
-  Niall vagyok! – jött egy mormogó válasz a túlsó oldalról. Mit sem törődve semmivel, a kezemben lévő törülközőt, sampont, fogkrémet ledobtam a szekrényre, és erős szívdobogással kitártam az ajtót.  Ott állt ő a megszokott megjelenésétől sápadtabban. Őt is megviselték a Reginával történtek.
-  Szóltak, hogy kerestél.
-  Igen! Ha van néhány perced, beszélnünk kellene.
-  Bemehetek, vagy inkább itt teregessük ki a szennyest?
-  Nekem nincs mit titkolnom, ellenben veled. – kezdtük el újra játszani az adok-kapok játékunkat. Készültem, hogy jó alaposan le fogom szidni a csók miatt, és végre a sarkamra állok vele szemben, ám ez soha nem fog megtörténni, mert elérte, hogyha ezentúl a közelemben tudhatom őt, gyenge leszek, mint amikor egy embert a magas láz ledönt lábairól. 

4 megjegyzés:

  1. Húhúúú... beindultak az események *-*
    Szegény Regina... el sem hiszem, de megkedveltem, és nem is értem, hogy miért:D Niall egy hülye bunkó, de hát így szeretjük :33 Nagyon kíváncsi vagyok a következő részt illetően, ideje lenne kiteregetni a lapjaikat!:) Egyébként miért van olyan érzésem, hogy Maddie rohadt nagy bajban lesz, amiért engedély nélkül hazautazik..? :O
    Millió puszi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Evim! <3
      Nagyon elkéstem a válasszal, azóta már tegnap ki is került a folytatás, amiben Niallt ismét imádod :D Egyébként igazad van, beindulnak, nagyon is! :D Puszi <3

      Törlés
  2. Nem szeretném itt sem kihagyni a már megszokott megjegyzéseimet! 😂 Habár kissé megkésve, de írok! Regina tiszta bűbáj, részben szomorú vagyok a szakítás miatt. De. Legyünk őszinték. Egyértelműen Naddie-páros párti vagyok! ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vivim! <3
      Nagyon aranyos vagy,köszönöm szépen! :) Regina karaktere valójában gonosznak szántam, aztán megcsavartam, hogy mégis jó lett és bevallom megkedveltem én is, de egyértelműen Naddie! :) <3

      Törlés