2016. május 29., vasárnap

13. Fejezet: "Ezt még egyszer meg ne próbáld!"

Sziasztok Tündérek!
Boldogan jelentem, hogy meghoztam a folytatást! :) Jó olvasást! <3

Lefagyva feküdtem ágyamon, miközben szemibe bámultam. Megnyugtatott örvénylő kéksége, akár csak a tenger, amikor a lágy szellő fodrozza felszínét. Nem akartam elhinni, hogy miattam jött ide, sokkal inkább azt feltételeztem, hogy Reginát hiányolta. Az első fellépés veszi ma kezdetét, és biztosan azt szeretné, hogy a barátnője is vele tartson. Egyre inkább kíváncsivá tesz titkolózó személyiségével, ahogy egy angyalból hirtelen ördöggé tud változni.
-  Hogy vagy? – jött a kérdés, amelyre hosszú ideje vártam. Sajnos, vagy nem sajnos be kellett látnom, hogy illő lenne neki megköszönnöm, hogy velem volt, ott a liftben. Lehet, ha ő nincs ott, már nem is élnék, így vajmi kevés egy köszönöm.
-  Sokkal jobban, mint ezelőtt egy nappal, amiért hálával tartozom neked. Meg szeretném köszönni, hogy mellettem voltál…
-  Ezt felejtsd el. Nem kell semmit megköszönnöd. – váltott hangja keményebbé. A levegő vibrált körülöttünk, mégis lehetett érezni a feszültséget. Ezennel be is fejeződött beszélgetésünk. Niall miután meggyőződött róla, hogy nem vagyok a halálomon, arcon csókolta kedvesét és el is hagyta a szobát. Valóban jobban éreztem magam, mintha csak egy rossz álom lett volna, hogy kórházban is voltam.
-  Már meg akartam kérdezni… volt valami köztetek Niallel? – Gina kérdő mondatára azonban vissza is tértem a valóságba.
-  Viccelsz? – nevethetnékem támadt feltételezésén.
-  Nem, komolyan kérdezem tőled. – semmilyen megingást nem tapasztaltam arcvonásain, tudtam, hogy tényleg érdekli ez a dolog.
-  Niallt körülbelül egy hónapja ismertem meg, egy rendelés alkalmával.
-  Csak azért érdeklődöm, mert olyanok vagytok, mint, akik több éve szerelmesek egymásba, csak valami közéjük állt. Kicsit féltékeny vagyok… - nem bírtam tovább és előtört belőlem a kuncogás.
-  Te komolyan féltékeny vagy? Mégis kire? Rám esetleg? Ilyesmire ne is gondolj. Gyönyörű és kedves vagy, nincs miért aggódnod.
-  Nemrég vagyunk csak együtt, de olyan érzésem van, mintha csak pótolni szeretne velem valakit az életében. Attól mert modell vagyok még nem vagyok hülye. – öntötte ki a szívét, habár nem voltam benne biztos, hogy a megfelelő személyt választotta. Sajnáltam, de újra feléledt bennem a kíváncsiság, hogy Niall vajon mit titkolhat.
-  Nyugodj meg! Naill szemmel láthatóan odáig van érted, és ha elhagyna, ő lenne a világ legnagyobb idiótája. – magam ellen beszéltem, mert akaratlanul is megindult valami bennem az ír fiú iránt.
-  Nos, befejezzük a filmet?
-  Nem kell készülnöd? Azt hittem te is mész a koncertre.
-  Holnap is lesz koncert, és amúgy is rám bíztak, hogy vigyázzak rád. – meghatott odaadása. Az utolsó személy az életemben, aki ilyen türelemmel és empátiával volt felém, az Izzie volt.
-  Köszönöm! – mosolyogtam rá, ő pedig, mintha meg sem hallotta volna újra elindította a filmet.
Akármilyen akció dús is volt a film, amit néztünk nem tudott lekötni. Lélekben egész máshol jártam. Aggasztott a tudat, hogy mikor kell újabb rohamra számítanom, illetve mikor fogok ismételten az életemért harcolni. Lekötött az a gondolat is, hogy Niallel, ha nem is holnap, de beszélnem kell a történtekről, így lehet, hogy közelebb fogunk egymáshoz kerülni. Szerettem volna ezt hinni, és a szívem roppant módon hitt is benne.
Késő estére járhatott az idő, amikor Amy megérkezett. Én az ablak felé voltam fordulva, így nem láthatta, hogy ébren vagyok. Gina az ő ágyán szundított. Hallottam, hogy susmorogtak valamit, majd az ajtó becsukódott. Amy szöszmötölt mellettem, ám egyre távolabbról hallottam mindent, és szép lassan az éjszaka és az álmok legyőztek.
***
Másnap üdén ébredtem, és nem vágytam másra, minthogy kicsit sétálhassak. Egy napig csak a matracot nyomtam, amihez nem vagyok hozzászokva, és soha nem is voltam. Am helye már üres volt mellettem, hiszen neki már rég a munkában kellett lennie. Ez az utolsó napunk Sydney-ben, holnap reggel továbbállunk. A következő helyszín egy másik nagyváros lesz, ha jól tudom Brisbane-be fogunk utazni. Még alig hevertem ki az előző repülőutammal járó félelmemet, újra repülőgépre kell ülnöm, ami megnyugtat, az az, hogy az utazási idő jóval kevesebb, mint idefelé.
Pár perc nyújtózkodás után felültem, kisebb szédülésen kívül mást nem éreztem. Bevettem a gyógyszereimet, és egyből kapcsolt is az agyam, hogy sürgősen beszélnem kell az orvosommal otthon, hogy eljutottam arra a pontra, amit ő már egy ideje mondogat nekem. El kellett volna, hogy szomorítson, ami történt, de inkább megnyugodtam, mert így már nem kell minden nap azon rágódnom, hogy mikor is következik be a baj. Romlik az állapotom ehhez kétség sem fér, egyre több dolgot hanyagolok, egyre fáradtabb vagyok, de ki kell tartanom.
Egy gyors zuhanyzás után, felöltöztem, és egy alap sminket vittem fel arcomra, főleg a szemeim alatt düledező feketés és lilás karikákat szerettem volna eltüntetni. A hajam is inkább egy szénakazalhoz hasonlított, mit sem ápolt fürtökhöz, ezért parkettafonást alkalmazva összefogtam az összes kósza hajszálamat.
Indulás előtt még végignéztem magamon a bejáratnál lévő nagy fali tükörben, rájöttem, hogy ennél jobb úgy sem lesz a helyzet, kiléptem az ajtón, ami előtt pontosan összetalálkoztam a szép zöldszemű sráccal. Fáradtnak tűnt, de amint meglátott feltűntek gödröcskéi.
-   Jó reggelt! – köszönt illedelmesen.
-  Neked is! Hosszú volt az este? Milyen volt a koncert? – érdeklődtem, nyitott voltam felé.
-  Remek! A rajongók fantasztikusak voltak, a szervezés is tökéletes volt. Elég későn értünk vissza, azért is van egy kis késés a menetrendben. Nem akarok bunkónak tűnni, ezért kérdezem meg, hogy: hogy vagy? Gondolom, már unalmas lehet, hogy úton útfélen ezt kérdezgetik tőled. –elegyedtünk beszélgetésbe, ahogy ő is lefelé tartott az emeletről.
-  Igen, valóban már a könyököm jön ki a dolog, de boldogsággal is tölt el, hogy aggódnak értem. Azt állítják, hogy te nem szeretsz sokat beszélni…
-  Nem is beszélek sokat, ha nem akarok, és nem olyan a beszélgetőpartnerem, akivel hosszasan el tudnék csevegni bármiről is. – adott diplomatikus választ. - Ne aggódj, te egy igazán közvetlen lány vagy, mielőtt azt hinnéd, hogy soha többé nem állok veled szóba.
-  Értem, hát ennek igazán örülök. Jut eszembe, még egyszer köszönöm a szép csokrot.
-  Tudod, általában nem mindennap esik nálunk össze egy ember, majd kerül kórházba. Ez volt a legkevesebb, amit tehettünk érted. Sokat dolgozol te és a többiek is, hogy biztosítsátok a kényelmünket, ellátásunkat, valahogyan meg szeretnénk hálálni a sok törődést. – magyarázott menet közben, még a szellő fel-felborzolta hosszú haját.
-  Nahát, ilyen szépeket is régen mondott már valaki nekem.
-  Anyukám mindig azt ecsetelte, hogyha valaki rám mosolyog, mosolyogjak vissza, ha valaki nem is kedves velem, én legyek az vele, mert a jó mindenkiben ott lakozik, csak meg kell mutatni neki.
-  És ez milyen igaz. Köszönöm Harry! – egy kisebb boldogságlökettől vezérelve öleltem át nyakát, amit azonnal meg is bántam. Hamar elengedtem, megráztam a fejem előtte, és el is indultam a másik irányba. Levert a víz, ha visszaemlékeztem a történtekre, hogy az én ostobaságom miatt ő, és én is igen kínos pillanatokat életünk át. Meg van rá az oka, hogy haragudjon, de amennyire megismertem őt az elmúlt idő alatt tudom, hogy jót vigyorgott a történteken, de olyan jól estek szavai, hogy még ölelgettem volna órákon keresztül is.
Az aulában ácsorogtam, egy növény mögött bujkálva, és vártam, hogy tiszta legyen a levegő. Amikor már kellően begörcsölt a hátam a sok hajlongástól, előjöttem rejtekemből, de túl hamar. Niall és az edzője felpakolva golftáskákkal suhantak el mellettem, majd Niall megállt, és visszafordult felém.
-  Szia! Neked nem pihenned kellene? – tolta feljebb fején baseball sapkáját.
-  De, és már pihentem is eleget.
-  Nem bunkóztam, így nem értem, hogy mi a baj.
-  Jaj, csak azt ne mondd, hogy most hirtelen aranyos leszel velem. – fontam át karjaimat testem előtt.
-  Látom, hogy nem találod a helyed, ezért ha van kedved és persze erőd, gyere el velünk golfozni. Semmi megerőltetőt nem kell csinálnod, végig ülhetsz a golfautóban is. – mindezt olyan kedvvel mondta, mintha világ életünkben legjobb barátok lettünk volna. 
-  Na, várjunk csak egy percet! Komolyan elhívsz golfozni? És ott mi a szándékod? Otthagyni a pálya közepén? Kidobni az út alatt az autóból? – tételeztem fel róla a legrosszabb dolgokat. – Egyébként is neked van barátnőd, vidd őt magaddal, biztosan szeretne veled lenni.
-  Összevesztünk… jössz, vagy maradsz?
-  Összevesztetek? – csodálkoztam. Vajon mi történhetett? Szívem szerint Gina mellett maradtam volna, hogy tudjak pihenni is, de valamiért annyira vonzott Niall, hogyha most nem mondok neki igent, vagy nem megyek el vele, lehet, hogy soha többé nem lesz ilyen alkalmam.  Aztán az is felvetődött bennem, hogy ha kiderül, hogy elmentem Nivel, akkor Gina soha többé nem fog hozzám szólni, egy életre meg fog utálni, amiért hátba szúrtam, de még így is azt éreztem, hogy muszáj vele tartanom.
-  Megyek! – jelentettem ki határozottan, ám egyáltalán nem voltam biztos a dolgomban. – Előre szólok azonban, hogy semmit sem konyítok a játékhoz. Annyit tudok, hogy van egy ütő, egy labda, és a labdát a lyukba kell juttatni.
-  Kezdetnek ez is megteszi. – indult meg a garázs felé.
-  Nem mindig ilyen. – súgta oda Mark és ő is eltűnt az mögött az ajtó mögött, ahová Niall ment be.
Az úton a hátsó ülésen foglaltam helyet az edzővel az oldalamon, még az énekes fiú az anyósülésen integetett néhány rajongónak, akik a szálloda előtt várakoztak. A három férfi jól elszórakozott körülöttem, még én hallgattam miket hordtak össze-vissza. Egyre rosszabb ötletnek tűnt, hogy beültem az autóba.
A pályához érve, le volt foglalva a golf kocsink, így indulhatott is a játék. Niallről minden nyugtalanság eltűnt, csak a zöld gyepre összpontosított. A távolba nézve több ezer méter hosszan terült el a pázsit, amely a játék céljára szolgált. Az első lyukhoz kanyarodva Ni elővette felszerelését, átcserélte utcai cipőjét, kihúzott egy számára szimpatikus ütőt a hordozóból, és elővett egy labdát is.
-  Szóval Maddie, hogy te is értsd a lényeget… - nézett rám, hogy kioktasson, azonban én sem tétlenkedtem az utazás alatt.
-  Már értem a lényegét!
-  Valóban? A szállodában még az ellenkezőjét állítottad. – kicsit meghátrált.
-  Egy labdát a lehető legkevesebb golfütéssel, az elütőhelyként megjelölt sík területről, legalább 100 méteres körzetben lévő lyukba juttatni. A játéktér 18 szakaszból áll és több mint 7000 méter hosszúságú. – húztam ki magam büszkén.
-  Még jó, hogy feltalálták az okos telefont. – látszott rajta, hogy dühítette okoskodásom.
-  Ugye? – még jobban szítottam a tüzet.
-  Megbocsájtotok? – tolt maga előtt be egy erdősebb, bokrosabb részbe. Fel voltam rá készülve, hogy olyan fejmosást kapok, mint még életemben soha, hogy még rosszabb lesz a viszonyunk, mint eddig, de nem ez történt. Egy ideig keményen nézett szemeimbe, majd gyengéden arcomhoz ért. Lélegzetvételeit bőrömön éreztem, majd ajkait lágyan az enyémekre helyezte. Egy pillanatra viszonoztam csókját, de amint megállapítottam helyzetem a kezem lendült is, amely élesen csattant orcáján.


-  Ezt még egyszer meg ne próbáld! – fenyegettem meg mutatóujjammal, és magára hagytam. Vissza szerettem volna menni a hotelbe, de már a kapun kilépve eltévedtem volna, ezért akármennyire is bántott, amit tett, velük kellett maradnom. A nap folyamán pillantásai követtek engem, azonban az agyam folyamatosan azt a képet játszotta le nekem, amikor megtörtént első csókunk. 

8 megjegyzés:

  1. Waaaa..Ez elképesztően jó. <3 <3 Hamar kövit.<3
    xxx Kinga <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kingám! <3
      Nagyon szépen köszönöm! Sietek, ahogy tudok! :) Puszi <3

      Törlés
  2. Hoppá! Na Niall aztán belevágott a dolgok közepébe. Vajon mi fog még ebből kisülni? Alig várom az újabb részt.:-) :-) :-) :-) :-) :-) :-) :-) :-) :-) :-) :-) :-) :-) :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Georgina! :)
      Örülök, hogy tetszett a rész, valamint még tartogatok meglepetéseket! :) Sietek! Puszi

      Törlés
  3. Csók. 😍 Óha! Micsoda fordulat. Remélem alakulni valami köztük. Naddie❤ Annyira cuki pároa lennének. Csak hát a betegsége 😳
    Ohh Harry. Annyira aranyos! Aranyszívű fürtös. Nagyon kedvelem az általad kreált Harryt.
    Imádom a 'Sweet & Sour'-t! Annyira klassz történet. Izgalommal várom a folytatást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vivim! <3
      Köszönöm neked ismételten a kedves szavakat, amelyek nagyon jól esnek és sok erőt adnak a folytatáshoz.
      Gondoltam ezzel a résszel felkavarom az álló vizet :) Harry pedig remélem, hogy a valóságban hasonlít ahhoz a személyhez, akit én képzelek :) Puszi <3

      Törlés
  4. Istenem!😍😍
    Csókolóztak!😍😍
    Per pillanat nem tudom eldönteni, hogy jól tette e, hogy megpofozta😂
    Jó, nyilván Regina érdekében tette, de azért mégis!😂
    Niall csókját kiutasítaná el?😂
    Siess!💞
    Puszi!💋

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juditom! <3
      Természetesen mindennek meg van az oka, de teljes mértékben igazad van :)
      Sietek! :)
      Puszi <3

      Törlés