2016. május 8., vasárnap

10. Fejezet: "Utálom..."

Sziasztok Tündérek! 
Először is elnézést, hogy már egy hete nem jelentkeztem, aminek vannak bizonyos okai. Úgy volt, hogy ez a rész el sem készül a mai napig, tegnap fogtam csak hozzá, de megírtam, hogy ne keljen tovább várnotok. Remélem tetszik, majd nektek! <3 Puszi BR

Meredten bámultam Niallre, lélegzetem visszafojtva vártam, hogy mit fog cselekedni. Illata kellemes volt, bőre szinte égetett, ahogy karomhoz ért. A tüdejéből kiáramló levegőt éreztem arcomon, de hirtelen hátraléptem és legszívesebben megráztam volna a fejemet, hogy elment az eszem biztos. Niall egy beképzelt fiú, akinek megadatott minden. Eddigi találkozásaink alkalmával egy kedves szava sem volt hozzám, pedig az ég világon nem tettem ellene semmit. Ha annyira zavarja, hogy élek, nézzen levegőnek, csak úgy menjen el mellettem, hogy nincs semmilyen csípős megjegyzése irányomba. Nem is értem, hogy miért cukkol egy magam fajta lányt.
-   Nocsak, kit látnak szemeim? Csak nem a nap hősét, a fakanalak és cukrok királynőjét személyesen?
-  Ha lenne nap tökfeje díj, az téged érdemelne. – hunyorítottam rá szemeimmel.
-  Mit nem mondd a hercegkisasszony… még jó, hogy ennél látványosabban nem ajnároznak. – szavaiból sütött a düh.
-  Csak irigy vagy. – ez meggondolatlanul csúszott ki a számon. Pont rám lenne irigy? Amikor örülök, hogy az összekuporgatott kis pénzemből ki tudom fizetni az albérletet.
-  Meglehet… - vágtam volna vissza, de megakadt a szavam, mert ilyen válaszra nem számítottam. Nem értem őt. Egyik pillanatban maga a nagyképűség, a másik pillanatban pedig nyugodt és kedves.
-  Mi az, hogy meglehet? – hangoztattam csodálkozásomat. Már épp szólásra nyitotta volna száját, amikor Ian fáradtan állt meg mellettünk és nem tudta, hogy kire nézzen furcsábban. Niall a tarkóját vakargatva szelte tovább a lépcsőfokokat, magunkra hagyva minket.
-  Az előbb még utáltad. – jegyezte meg gúnyosan.
-  Nem utálom, csak nem kedvelem. Egyébként hozzád indultam azért, hogy bocsánatot kérjek. Rajtad töltöttem ki a mérgem miatta.
-  Már nem is emlékszem miket mondtál, szóval spongyát rá. – vigyorgott, de bennem még volt, nem is kevés lelkiismeret-furdalás.
-  Köszönöm! El tudtatok pakolni Avrillel?
-  Igen, csillog a konyhánk, úgyhogy nyugodj meg. – simogatta meg felsőkarom.
-  Ezt is köszönöm! Én megyek is aludni, mert holnap is kemény napunk lesz.
-  Azért remélem nem baj, ha felkísérlek a szobádig…
Iantől elköszönve, halkan csuktam be az ajtót, a szomszéd helységből vízcsobogást hallva pedig tudtam, hogy Amy épp zuhanyzik. Az ágyhoz lépve, elővettem a pizsamámat, majd szekrényemből kiemeltem a neszesszerem, és karba tett kézzel várakoztam a fürdő nyílászárója előtt. Meg sem próbáltam elfelejteni a Niallel történeket, mert lehetetlen lett volna számomra. Ott motoszkált a fejemben, még akkor is, ha nagyon ellenszenves nekem. Furcsa egy fiú, legalábbis az eddigi beszélgetéseink alapján, amik, ha őszinte akarok lenni, kissé sem mondhatók barátinak. Mintha én lennék a legfőbb ellensége, ennek a miértjére még nem kaptam választ, de ki fogom deríteni. Talán lát bennem valakit, aki sok fájdalmat okozott neki, aki összetörte az álmait, nem tudom.
-  Ennyire tetszik a hangom a zuhany alól? – Am lengette meg előttem kezeit.
-  Nem, idekészültem, hogy minél hamarébb a tus alatt legyek. Mellesleg nincs is olyan rossz hangod. – szóltam még ki utána, majd magamra maradtam a párás szobában.
A forró víz elzsibbasztotta sajgó testemet, és kicsit a fejem is kitisztította. Nagy volt az iram egész nap, a fránya roham is rám tört, aztán az újabb szócsata Niallel. Minden energiám elszállt, ami tartotta bennem az erőt az az volt, hogy amint felöltöztem tárcsázhatom Iz barátnőmet, Londonban. Megígértem neki, hogy hívni fogom, amint időm engedi, be is tartom szavam. Gyorsítottam tevékenységemben, fogat mostam, néhány perccel később pedig a folyosónk előterében ültem egy lépcsőfokon, fülemhez emelve telefonom.
-  Maddie! – sikított a készülékbe.
-  Izzie! – próbáltam utánozni, halkan.
-  Komolyan te vagy az? El sem hiszem! – örvendezett. – Találd ki, hogy ki ül az ölemben és nem bír megmaradni a fenekén.
-     Nana… szia, kiskutyám! – szipogva üdvözöltem a több ezer kilométerre lévő „barátomat.”
-  Majd szét szedi a mobilt. – nevetett Iz. – Mesélj, milyen Ausztrália? Kedvesek a munkatársak?
-  Nagyon hiányoztok! – sóhajtottam, majd folytattam. – Gyönyörű helyen vagyunk, panaszra semmi okom sem lehet. Ami megvisel kissé az időeltolódás, majd belerázódom. A szálloda is mesés, a felszerelés is az, valamint nagyon segítőkész embereket kaptam magam mellé. – ecseteltem csak a jó dolgokat.
-  Te is nagyon hiányzol, igaz, hogy nem olyan rég mentél el, de megérezni, hogy nem vagy itt. Örülök neki, hogy be tudtál illeszkedni, remélem sok barátot és tapasztalatot szerzel. Allergiád? Volt már rohamod? Tudtál valakinek szólni? A fiúk milyenek? Niall még mindig bunkó? Van valami pasi a láthatáron? – sorolta kérdéseit, azt sem tudtam, hogy melyiket kellene elsőnek megválaszolnom.
-  Ennyire nem lehetsz kíváncsi. – hecceltem. Otthon minden rendben?
-  Nincs tőlem kíváncsibb ember a bolygón. Oh, persze! Mindenki megvan, a melóból ki sem látszunk.
-   Igen, tisztában vagyok vele. Jó ezt hallani! Szóval, nem volt rohamon és remélem nem is lesz. – kegyes hazugság, hogy ne aggódjon értem olyan sokat. – Harry és Liam, mint két angyal, Niall pedig a kisördög. Sajnos Lou-val még nem sikerült találkoznom, ha jól hallottam holnap reggel fog megérkezni Los Angeles-ből. Pasi? Dolgozni jöttem, nem pedig szerelembe esni. Azt hiszem válaszoltam az összes kérdésedre.
-  Ugyan, tuti van már valaki kiszemelt. Ne is foglakozz Niallel, ha ő megteheti, te is megteheted, hogy semmibe nézed.
-  Ez a legjobb tanácsod? Hát… Ian nagyon helyes és szerintem érdeklődik irántam.
-  Tudtam én! Mindent el kell mesélned.
-  Rendben, de csak legközelebb, mert itt már elég későre jár az idő.
-  Jaj, tényleg! Akkor szép álmokat kívánok neked! Hívj, amikor csak jónak látod, vagy van időd, vagy mindegy…
-  Úgy lesz! Szia, puszilok mindenkit! – szomorúan nyomtam meg a piros gombot, amely a hívás végét jelezte. Lábujj hegyen osontam be a sötét szobába, hogy fel ne ébresszem az alvó szobatársam. Leragadó szemekkel tettem a fejem párnámra és húztam magamra takarómat, hogy végre elmerülhessek az álmok világában.
Álmomban egy nagy terem közepén álltam, amelyet minden irányból ajtó vett körül. Az egyik irányából kopogást hallottam, de a hang csak egyre erősebbé vált, amire felriadtam. Rá kellett jönnöm, hogy valóban áll valaki a szoba bejárata előtt. Amy szerencsére füldugóval aludt, így őt nem verte fel a zaj. Ásítva léptem a kilincshez és nyomtam le azt, de egyből felébredtem, ahogy megláttam, ki ébresztett fel rémálmomból, hogy belecsöppenhessek egy újabba.
-  Éhes vagyok, kaja kell! Attól a hú, de finom süteményedtől nem laktam valami jól.
-  Ugye csak viccelsz? Tudod te egyáltalán mennyi az idő? – sandítottam a falon lévő órára, ami éjjeli fél hármat mutatott. – Nem én vagyok a megbízott kaja felelős, ezért, ha megbocsájtasz, visszafeküdnék.
-  Szerintem nem szeretnél még hazautazni innen. – ezzel megfogott.
-  Legalább ilyenkor találhatnál egy másik balekot, akit ugráltathatsz. – puffogtam mérgemben. Nem hittem el, hogy azért kelt fel, hogy engem maceráljon.
-  Sajnos te kerültél az utamba. Két roston csirkemell lenne, salátával. Remélem fél óra elég az elkészítéshez. – ez megbolondult, erre tudtam gondolni, ennek ellenére egész életemben el tudtam volna nézni szemeit, kócos, szőke hajával. Két perc alatt magamra öltöttem egy pólót és egy nadrágot, majd kénytelen voltam felrázni Amy-t. Menet közben a konyha felé beszámoltam neki a történtekről, aki nem akart hinni a fülének, hogy Niall ezt direkt csinálta. Én pedig meséltem és meséltem, hogy milyen remek a kapcsolatunk az első találkozás óta. Hüledezni tudott a történteken, miközben ő a húst sütötte én pedig a salátát készítettem elő a nagyságos úrnak. Résnyire nyitott szemekkel állítottuk össze az ételt, ám nem kellett sokat várni az elfogyasztójára. Nem akartam még most sem elhinni, hogy ez valóban megtörténik, hogy mi éjjel a konyhában állunk, azért, mert Niall minden áron szívatni szeretne. Ez egy álom, ilyen nincs a valóságban, nyugtattam magam.
-  Esetleg Harry vagy Liam nem éhezett meg? – csupa udvariasságból kérdeztem meg.
-  Látod őket? – akadékoskodott. Am finoman oldalba bökött, majd el is húzta a csíkot, mire én is követtem volna példáját.
-  Magamra szeretnél hagyni? – hangja rekedten szólt.
-  Mit akarsz? Az étel, amit kértél ott van előtted, ennyi volt a kérésed.
-  Miért vagy ilyen undok?
-  Neked ilyenkor valami zárlat van ott fent? Még kérdezed, miért vagyok undok?Három óra van, ezzel nem is lenne probléma, de éjjel három. Reggel hattól dolgoznom kell… - a bensőm kívánta, hogy ordítsak vele, de ha megteszem, arra felfigyel az egész szálloda. – Megyek! – jelentettem ki, egy percet sem akartam tovább vele lenni. Nem vártam meg válaszát, már ott sem voltam. Semmi másra nem vágytam az ágyamon kívül.
***
Két óra elteltével megszólalt az ébresztőnk, a felkelés nem okozott gondot, hiszen alig aludtam valamicskét. Elterveztem, hogy majd jól megmondom Niallnek a magamét ma, de nem tehetem, így csak az maradt nekem, hogy lelki szemeim előtt láthatom minden alkalommal, amikor összefutunk, hogy hogyan kínoznám meg.
Komótosan, nyugodtan felöltöztem, felfrissítettem magam, majd indultam is a dolgomra Amy nélkül, aki még tollászkodott a tükör előtt. A lift ajtó elé sétáltam, majd megnyomtam a hívó gombot, amint kinyílt az ajtó csatlakoztam egy kisebb társasághoz, köztük Ianhez.
-  Látom, nem sokat aludtál.
-  Neked is jó reggelt! Igazad volt…
-  Miben is? – vonta föl szemöldökeit.
-  Utálom… - azt akartam, hogy határozottan tudjam ezt kimondani, de nem ment. – Képzeld el, hogy éjszaka csak azért kivert az ágyból, hogy ha neki nem jó, nekem miért legyen.
-  Ha Niall-ről beszélünk, biztosan nem azért csinálta.
-  Most véded? – löktem vállba. Szerencsére leértünk, mielőtt fel nem robbant volna tőlem a felvonó. Mély levegőket vettem, hogy lenyugtassam háborgó belsőmet, hogy a munkára tudjak koncentrálni. Az idő gyorsan szaladt mellettünk, észre sem lehetett venni. Gyúrtunk, hengergettünk, mártást készítettünk, krémet kavartunk, majd fél tíz után szóltak, hogy megérkezett Harry és Liam reggelizni. Kicsit fellélegeztem. Ki akartam nevetni magam, hogy ennyire félek attól, hogy újra kelljen az ír fiúval találkoznom. Magamhoz vettem egy nagy adag palacsintát, ragaszkodtam ahhoz, hogy én szolgáljak fel a fiúk asztalánál. Egy okból, hogy kiderítsem Liam haragszik-e rám a tegnap este miatt, ám mikor hozzájuk értem a kezeim közül majd el ejtettem a jól megpakolt tányért. Niall egy lányt csókolgatott és ölelgetett az étkező bejáratában, felénk pedig Louis közelített angyali mosollyal az arcán. Eddig vele is csak a tévében vagy az interneten találkoztam. Baráti öleléssel üdvözölte bandatársait és üdvözölt engem is. Li persze nem tudta kihagyni, hogy jobban bemutasson Louis-nak, de én megrekedtem ott, hogy folyamatosan Niallt bámultam azzal a lánnyal. Mint egy tündér úgy festett Ni karjaiban. Hosszú barna haja vállaira volt engedve, kék szemeit az azúr tenger kékségéhez tudtam volna hasonlítani, az ajkait pedig egy édes barackhoz. Boldogan sétált asztalához a páros, én pedig zavaromban visszaszaladtam a menedéket adó helyemre. Utálom, utálom mondogattam magamnak. El akartam hinni, az agyam el is hitte, a szívem pedig a szokásos játékát űzte velem.



8 megjegyzés:

  1. Nagyon jó¸rész <3 Kövit hamar <3
    xxx Kinga <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kingám! <3
      Nagyon szépen köszönöm,sietni fogok! <3

      Törlés
  2. Imadom!!!
    Egyaltalan nem lett eroltetett vagy rossz!:)
    Nagyon ugyes vagy:3
    Puszii:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Evim! <3
      Nagyon köszönöm,már priviben kitárgyaltuk a dolgokat :) Puszi <3

      Törlés
  3. Azt hiszem ez az eddigi kedvenc részem. :) Nagyon jó volt olvasni, hogy milyen kapcsolat is alakult ki Maddie és a fiúk között. Őszintén megmondom, elragadott Niall bosszantó természete. Idegesítően izgalmas.
    Nagyon jó olvasni Maddie kavargó érzelmeit, gondolatait. Csodásan fogalmazol! Tökéletesen át tudod adni a főszereplő érzéseit, nem mellesleg isteni körítés és sztori jár mellé. Mindig oda tudom képzelni önmagam Maddie helyébe. Úgy gondolom, pont ezért is imádom, ahogyan írsz! Ne hagyd abba! Várom a folytatást tárt karokkal!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vivim! <3
      Nagyon köszönöm! Nagyon meghatódtam,amikor olvastam soraidat. <3
      Sietni fogok a folytatással! <3

      Törlés
  4. Szia!
    Imádtam!
    Szép estét mára és szép hétvégét!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kedves! :)
      Már rég hallottam felőled, örülök, hogy írtál! :) Nagyon szépen köszönöm! Viszont kívánok neked is szép hétvégét!

      Törlés