2016. április 30., szombat

9. Fejezet: "Valóban ismerem?"

Sziasztok Tündérek!
Itt is van a folytatás! Szerencsére sikerült megírnom. Jó olvasást! :) <3

Másnap reggel nagyon kimerültem nyomtam ki az éjjeliszekrényen jelző ébresztőórát.  Igyekeztem húzni az időt, ami a felkelést illette. Nem vágytam másra, csak arra, hogy még legalább két órán keresztül a ágyamban pihenhessek, de szobatársam ezt nem hagyta.
-  Ébresztő! – húzta le rólam takarómat.
-  Ne! Könyörgöm, még 10 percet adj. – emeltem vissza vállamra az anyagot.
-  Sarah nagyon háklis a későkre, így kérlek, szedd össze magad. – rántotta le rólam ismét a leplet. Rosszul esett, ahogy a hőt adó paplan lekerült rólam. Ahogy felültem az ágyban, kinyújtóztattam végtagjaimat, és bevettem gyógyszereimet. Aprókat köhögtem és fáradt volt mindenem, de nem volt szabad az első napomon ágynak dőlnöm.
Megmosakodtam, összekontyoltam hosszú fürtjeimet, majd magamra öltöttem egy fehér séfruhát, amihez egy névre szóló bordó kötényt is kaptam.
-  Kész vagy? Indulhatunk?
-  Persze! – kaptam fel kötényem kezembe.
-  Ne aggódj, ott leszek melletted, segíteni fogok! – nyugtatott Amy mielőtt beléptünk volna a konyhába. Hálásan pillantottam rá, majd megkerestem a számomra előkészített sarkot. Minden felszerelés rendelkezésemre állt, csak úgy, mint a cukrászdában, és minden alapanyag is biztosított volt számomra, ami a sütéshez és dekoráláshoz szükséges. Kezdetnek egy 50 adagos rizsfelfújt desszertet kellett készítenem ebédre vanília pudinggal, valamint málnás, szedres főzött sziruppal.
-  A beosztás szerint a B4-es ülés szép cukrászhölgyéhez vagyunk beosztva. – Ian hangjára megfordultam. Mellette egy lány álldogált, akinek vöröses barnás haja lófarokban volt összekötve feje tetején, zöldes-kék szemeiben pedig el lehetett veszni.
-  Látom, Iant már ismered. Az én nevem Avril Dupont (Düpont.) – nyújtotta kezét illedelmesen, amit szívből viszonoztam.
-  Francia származású vagy?
-  Kanadában születtem, de még egész kiskoromban a családom Franciaországba költözött. Előre is elnézést az akcentusomért.
-  Ugyan, így legalább élvezhetjük a francia nyelv szépségét is. – jött a válasz Iantől.
-  Így van, de ideje lenne a munkát is elkezdeni. Ian kérlek, tedd fel a rizst főni, Av te pedig kezd el a pudingot bekavarni! – bólintottak és munkához is láttak, addig én a szedres öntet készítettem el. Ian néha rám kacsintott, amíg megálltam két perc erejéig, hogy letöröljem homlokom. Ha úgy láttam, hogy nem megfelelően járnak el, akkor kedvesen igyekeztem elmagyarázni az én nézetemet, egy-egy alkalommal. Például a cukor és édesítőszer használatában. Persze gondoltunk a cukorbetegekre is, hogy gond nélkül fogyaszthassák el ebéd utáni desszertjüket. Kellemes illatok terjengetek a konyha azon feléből, ahol a főétel készült, de mi sem panaszkodhattunk. Amíg Ian kivette a sütőből az arany barnára pirult felfújtakat, én a tányérokat szortíroztam, ám rám várt a tálalás nagy része.
Fél 12 után kinéztem a konyha ajtaján és azt láttam, hogy a hotel éttermébe gyűlnek a stábtagok a lefoglalt asztalokhoz, ami azt jelentette, hogy bele kellett húznunk a desszertek adagolásába.
A pincérek tíz percig folyamatosan szervírozták az előkészített nyalánkságokat, amikor Amy jelent meg mellettem.
-  Na, hogy megy? – nézett a még előttünk tornyosuló tányérokra.
-  Fantasztikusan! Remek segédeim vannak, mellesleg jól elfáradtunk.
-  Jobb, ha felkötöd a bugyit, hamarosan jön a vacsora, ahol már a fiúk is itt lesznek.
-  Megkóstolhatom esetleg? – kívánkozóan nézett az édességre.
-  Persze! Maradt még, teszek ki neked egy kicsit.
-  Mi is ebédelhetünk hamarosan, már megvárom.
-  Rendben! Remélem, ízlik majd nekik a felfújt és jó visszajelzések fognak visszajönni, különben repülhetek haza.
-  Amilyen gusztán néz ki, biztosan olyan finom is. – próbált nyugtatni.
***
Ebédünk elfogyasztás után, ami nagyon, de nagyon finom volt, remek visszajelzéseket kaptam a desszertre, mindenkinek elnyerte tetszését, ezért valamivel nyugodtabban kezdhettünk neki a második felvonásnak, de rettentően zavart a folyamatos fulladásom. Meg-meg kellett állnom, amikor a tojásokat akartam felverni, nem bírtam tovább állni, Avrilre bíztam a nyers tészta sütőbehelyezését, még én a mosdóba mentem.
Tegnapi megérkezésem óta azon gondolkodtam, hogy vajon mikor leszek rosszul újra, de nem kellett rá sokat várnom. A szokásos lemez játszódott le. A fulladás követte az izzadás, majd a rémisztő köhögés, ami most rózsaszín köpettel párosult. Megszokhattam volna már a látványt, de még mindig elborzadok, ha meglátom, hogy mit köhögtem fel. Rám tört az émelygés, majd megláttam, hogy a bokáim kétszer nagyobbak az átlagosnál. Ha nem tudtam volna, hogy mi ez azonnal tárcsáztam volna az orvosomat, aki még nem tudja, hogy mire is vállalkoztam, mert teljesen biztos vagyok abban, hogy lebeszélt volna erről a munkáról. Azért mertem vállalkozni, mert manapság mindenhol vannak kórházak, ahol el tudnak látni, ha fokozódna a probléma.
Körülbelül húsz percig ücsöröghettem egy vécékagylón, de ahogy jobban lettem máris mentem vissza a dolgomra. Ezeknek az eseteknek a hátránya annyi, hogy a fáradtabbnál is fáradtabbnak érzem magam, mint általában. 


Visszaérkezésem után igyekeztem faarccal a gyümölcsöket megpucolni, de két segítőm és Amy is furcsán méregettek, ám nem foglalkoztam velük, csak a feladatomra koncentráltam. Úgy tettem, mintha semmi baj nem lenne. Pörgött a munka és, ahogy egyre közelebb értünk az estéhez a hasam mérete úgy lett egyre kisebb. Féltem a fiúkkal való találkozástól, még akkor is, ha nem is volt biztos, hogy találkozhatunk.
Este nyolc órakor beszaladt hozzánk Sarah asszisztense, hogy minden fontos személy megérkezett, köztük a fiúk is. Azt sem tudták a körülöttünk lévők, hogy hova kapjanak, még én megőriztem hidegvérem, ami átragadt Ianre és Avrilre is. Egy pillanatra sem volt időm kilesni a vendégekre, folyamatos tálalásban voltunk a gyümölcstortákkal. Valami egyszerűt, könnyűt akartam az esti lefekvés előtt készíteni, ami nem terheli meg senki szervezetét cukorral.
Hiába tört rám a rosszullét délután, magamon éreztem, minden zsigeremben, így történt, hogy kiestem a koncentrációból és darabokra törtem két darab tányért.
-  Ideges vagy? – kapott kezem után Ian.
-  Eléggé. – füllentettem.
-  Mi lenne, ha egy kicsit leülnél? Már nincs olyan sok adag.
-  Nem, azt nem lehet. Mit mondana Sarah, ha meglátna?
-  Azt, hogy nyugodtan tartson pihenőt az, akinek szüksége van rá. – személyesen Sarah állt előttem. – Egyébként kedves Madelaine, hihetetlenül fenséges volt a desszert.
-  Köszönöm! – fújtam ki egy nagy adag levegőt.
-  Vacsora végén a szokás nálunk az, hogy a szakácsok, séfek, cukrászok kimennek a vendégekhez üdvözölni őket és begyűjteni a gratulációkat. Ha ez nem lenne így, ismerve a srácokat bejönnének ide és megköszönnék az egész napi munkánkat.
-  Értem. – félszegen vigyorogtam. Vártam rájuk, de nem készültem fel a találkozásra velük. 
-  Ha kész vagy, akkor várunk kint szeretettel. – szorította meg kezem, majd Ian társaságában maradtam újra.
-  Nem muszáj ám kimenni.
-  Szívesen találkozok velük.
Pár perc gondolkodás idő után, Ian segítségével talpra álltam, majd lassan kisétáltunk az elkülönített éttermi részbe, ahol láttam, hogy nagyon jó hangulatban telt a vacsora, majd kiszúrtam egy tőlünk távolabbi asztalnál azt a kék szempárt, amit, ha akarnék, sem tudnék elfelejteni. Boldogan kacarászott Liammel és Harry-vel, valamint még két személlyel az asztaluknál. Remegve jártam körül a vendégek körében, érdeklődtem, hogy ízlett nekik az édesség, amíg a sarokból nem hallottam meg a saját nevem, Egy percig reménykedtem, hogy biztosan más Maddie is van a teremben, de túl különös nevem van ahhoz.
-  Maddie, te vagy? – félve fordultam Liam irányába.
-  Szia, Liam! – lépkedtem felé.
-  Nem szóltál… Ezek szerint elfogadtat Sarah ajánlatát. – állt fel az asztaltól, majd átölelt, mire Ian nagyra nyitotta szemeit.
-  Először ki akartalak nyírni, de köszönöm!
-  Örülök, hogy így döntöttél! Oh, de tapintatlan vagyok… Niall te már ismered Maddie-t. Harry, Tom, Carla bemutatom nektek Maddie Willows-t.
-  Üdv! – intettem mindenki felé a kezemmel.
-  Szóval, te vagy a híres, nevezetes Madd. Liam áradozott a tortacsodáidról és az ízükről, de most, hogy megkóstoltam ezt a desszertet, igazat kell neki adnom. – Harry boldogsággal a szemeiben dicsérte receptemet. Így a valóságban talán még magasabb, a szemei még zöldebbek, a haja pedig még göndörebb.
-  Rettentően boldog vagyok, hogy ezt hallom. – hálásan tekintettem zöld szemeibe.
-  Valóban ismerem? – Niall kérdően vonta pillantásait Liamre, majd rám.
-  Jeff legénybúcsúján találkoztatok, ő volt, aki elkészítette a tortát. – világosította fel Liam barátját, még én megsemmisülve álltam előttük. Ennyire felejthető vagyok?
-  Ne haragudj, de nem emlékszem rád. – önelégülten jelentette ezt ki. – Ha jobb csaj lennél biztosan megmaradtál volna a fejemben.
-  Niall! – kiáltott rá Liam, mire Harry is letorkolta, hogy hogyan beszélhet így. Nekem pedig csak azon járt az agyam, hogy most biztosan nem részeg.
-  Neked még is mi a fészkes fene bajod van velem? Eddig kétszer találkoztunk és mind a két alkalommal belém kötöttél. Azt hittem, hogy múltkor csak a pia miatt voltál olyan, amilyen… Jó, mindegy is! Liam, Harry még találkozunk! Tom, Clara örvendtem! – lángolt a belsőm, és vissza kellett fognom magam, hogy ne ordítsak rá. Sarkon fordultam és visszamenekültem a jól megszokott kis zugomba. Mire is számítottam, magam sem tudom. Tényleg hittem benne, hogy más lesz, de nem, azonban Harry tényleg olyan kedves és aranyos, mint a videókon. Vicces, gondoskodó, apukás.
Louis-t hiányoltam a bandából, sajnáltam, hogy vele nem sikerült találkoznom, de ami késik, nem múlik.
Nagy hévvel kezdtem takarítani a pultomon, idegesen dobáltam minden a mosogatóba, miközben Ian figyelte tevékenységemet.
-  Mi volt az előbb? – karba tett kézzel dőlt a falnak.
-  Nem hiszem, hogy a viszonyunk több némi ismertségnél, így nem tartozom neked semmiféle magyarázattal.
-  Nem áll jól neked ez a kemény csaj szerep.
-  Azt hadd döntsem el én! – vágtam hozzá, és elrohantam, fel egészen a közös szobánkba Amy-vel. Örömmel és némi reménnyel érkeztem erre az útra, de legszívesebben azonnal feladtam volna ezt az egészet. Hittem benne, hogy ezúttal minden jól fog alakulni, de csalódnom kellett ismét. Hiába, de Niall miatt törtem össze. Pont az a fiú kelt bennem mélyebb érzelmeket, akit a józan eszemmel gyűlölnöm kellene, azért, ahogy viselkedik, de egyszerűen elvarázsol tiszta, tengerkék pillantásaival. mosolyával, miközben szíven szúr minden egyes szavával.
Nem vagyok szép…eddig is tisztában voltam ezzel a ténnyel, nem vagyok egy modell, de ezt még így nem vetették nekem. Liam majd ismét mentegetőzni fog miatta, bocsánatot kér majd a nevében, de nem tőle akarom hallani a megbánást. Szerencsére nem velük dolgozom, így nem kell Niallel sokat találkoznom.
Iantől bocsánatot kell kérnem, amiért úgy ráförmedtem, persze csak dühömben beszéltem úgy. Szipogva és zihálva léptem ki a folyosóra, ahol szembetalálkoztam Liamel.
-  Maddie, épp téged kereslek, azt mondták, hogy ezen az emeleten megtalállak.
-  Liam, tudom, hogy mit szeretnél mondani. Semmi baj nincsen és mérhetetlenül fáradt vagyok… - ráztam le ennyivel. Továbbhaladva a konyhába, az utolsó lépcsőfordulóban nekiütköztem egy erős mellkasnak. Gazdája pupilláiban először éreztem kedvességet és talán vágyat is.

8 megjegyzés:

  1. Nagyon nagyon nagyon jo. <3 Imádom <3
    Siess a kovivel. <3
    xxx Kinga <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kingám! <3
      Nagyon szépen köszönöm!
      Sietek! Puszi <3

      Törlés
  2. Aaaa a sracok!! 😍😍 nagyon jo lett ugyes vagy es mar nagyon vartam ! :3 Liam es Harry cukiik de Niall tusko...erdekes ;)
    Puszii :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Evi! <3
      Tudod, tudom, de nem lehet mindig jó :DD puszi <3

      Törlés
  3. Már nagyon vártam ezt a részt. Végre találkoztak. Uramisten, hogy lehet Niall ilyen? " Ha jobba csaj lennél akkor biztosan megmaradtál volna a fejemben." Azt hittem, hogy csak részegen bunkó, de nagyon megleptél. Imádom. Iszonyat jó.
    Puszi, Veronika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Veronika! ^^
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! .) És ezek szerint teljesült a célom, hogy Niallt ilyennek hagytam :) Puszi

      Törlés
  4. Megleptél! Niall olyan bunkó. Bízom benne, hogy kiderült miért is ilyen Maddievel Niall. Valójában imádom, hogy más személyiséget kapott. Izgalmas, hogy most megismerhetjük ezt a Niallt is! Izgatott vagyok, hogy mi is lesz a folytatásban! ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vivi! <3
      Igen, valami mást is ki szerettem volna próbálni Niall személyiségében nem mindig a jó kisfiút :) Köszönöm! <3

      Törlés