2016. április 17., vasárnap

7. Fejezet: "Elfogadom és tiszteletben tartom a döntésed"

Sziasztok Tündérek! 
Jöttem is a folytatással! :) Jó olvasást hozzá! :) Puszi <3

Reggel kipihenve ébredtem, nyoma sem volt az előző délutáni köhögésemnek. Újult erővel vágtam bele a napba, mert végre rájöttem, hogy mire van szükségem, és mit kell ehhez megtennem. Hónapok óta először éreztem magam boldognak a bőrömben, mert már nem féltem a változástól. A tegnapi nap rádöbbentett arra, hogy cselekednem kell, ha még nehéz is megtennem az első lépést. Nanát vígan öleltem magamhoz, aki egész este őrizte álmom, majd felöltöztem, bevettem a reggeli gyógyszereimet és kiültem a konyhába, hogy megvárjam Izzie-t az indulással. Megkönnyebbülten haladtam barátnőm mellett, mintha vissza szállt volna belém az élet és vele együtt egy kis remény is. Dúdoltam is volna valami kellemes dalt, ha nem egy zsúfolt buszon ültünk volna, de megtartottam ennek a lehetőségét a konyhába. A járdán araszolva a cukrászda felé Iznek is feltűnt a nagy lelkesedésem, és szóvá is tette.
-  Látom, már sokkal jobban érzed magad, mint tegnap.
-  Igen, mintha kicseréltek volna és ezt részben neked is köszönhetem.
-  Miért, mit tettem? – kíváncsian várta válaszom.
-  Bízol bennem, hiszed, hogy képes vagyok elérni az álmaimat.
-  Ezt nem kell megköszönnöd, hisz ez egy barát feladata.
-  Sajnálom, ha mostanában elhanyagoltalak, vagy ingerült voltam veled szemben. Én már csak ilyen vagyok.
-  Nem, Maddie! Te ilyen vagy, mint most. Nem egy begubózott hernyó, hanem egy csodás pillangó.
-  Köszi Iz! – vigyorogtam rá. Ez lennék valójában? El is felejtettem milyen az, amikor valaki boldog, hogy milyen érzésekkel van tele a szíve.
Beérve a cukrászdába átjárta orrom a frissen sült sütemények illata, ami keveredett a kávé és a cukor édeskés aromájával. Eddig fel sem tűnt, hogy milyen varázslatos is ez az egész, a hely, az ízek, az illatok, bár össze is szorult a szívem, hogy már nem sokáig élvezhetem ezt a reggeli „Mennyországot.” Két torta mellett még vár rám egy beszélgetés Grace-el, remélem, hogy meg fogja érteni a döntésemet.
Izzie-t körbeölelgették a munkatársak, örültek, hogy végre újra egészséges, és újra köztünk lehet. Miután kiszabadultunk a lányok fogságából, átöltöztünk, majd Izt bevezettem a hűtőkhöz, ahol a kismama torta volt található, amit nem tudtam befejezni. Elmondtam neki a koncepciót, hogy mi az, ami már megvan és mi az, ami még szükséges. Hamar munkához is látott, olyan volt, mintha nem lett volna beteg egy percet sem. Amíg ő a hiányzó elemeket formázta, addig én megrajzoltam a másik tortát, ami a mai napi feladatunk lesz. Ezeken kívül felnéztem a táblánkra, ahol muffinok, és kisebb torták dekorálásának kiírását olvastam le róla.
A második torta nagyon egyszerűnek bizonyult, ugyanis egy gyümölcstortát kért a megrendelő, tele minden földi jóval. Imádom az ilyen süteményeket, amikor a krém édes íze összekeveredik a gyümölcsök kissé savanykás ízével az egy olyan íz bomba, amely megmozgatja a szájban az összes ízlelőbimbót.
Nem gondolkodva sokat neki is láttam a piskótalapok elkészítésének. Amíg a lapokkal bajlódtam megkértem az egyik segítőnket, hogy szaladjon el a közeli boltba és szerezzen be nekem epret, áfonyát, és piros ribizlit. Ezek a színek nagyon jól ki fogják egymást egészíteni, a fehér krémmel, és az eperlekvárral. A piskóták kihűlése után megfeleztem a darabokat, amire eperlekvárt kentem, majd vajas krémet, ezután pedig a levágott tetőt visszahelyeztem a lapra, majd összeillesztettem az emeleteket. A gyümölcsök is megérkeztek, amelyeket díszítésképp helyeztem fel, és, hogy még jobban feldobjam az egész kinézetet a megmaradt krémhez tettem egy kis rózsaszín ételfestéket, és rózsát formáztam, amit minden emelet oldalára elhelyeztem, végül megszórtam egy nagy adag porcukorral a kész tortát. Porcukor szórás közben a hóesés jutott eszembe, amikor hózápor kerekedik a világban, ilyenkor mindig olyan érzésem támad, mintha  a természet haragudna, ahogy a villámok esetében is.


-  Nagyon szép lett Maddie! – ijesztett meg hátam mögül Grace hangja.
-  Köszönöm, remélem finom is!
-  Biztos vagyok benne.
-  Találkoztál már Izzel?
-  Igen, az előbb váltottam vele néhány szót.  Hoztam még neked két megrendelést. – tett le elém egy kis cetlit, amire minden információ le volt írva számomra.
-  Rendben, amint befejeztem a muffinokat hozzá is kezdek ahhoz, amelyiknek szűkösebb a határideje. – tűztem ki a papír fecnit falamra. – Grace, tudunk beszélni? – szedtem össze bátorságomat.
-  Persze, mondd csak nyugodtan. – bátorítóan megfogta a kezem.
-  Jobb lenne négyszemközt.
-  Akkor menjünk az irodába! – ránéztem Izre, ahogy elhaladtunk az ő pultja előtt, a szájáról pedig a szorítok szót olvastam le. - Miről van szó Drága? Úgy meg vagy szeppenve…
-  Igazából nem nagyon gondolkodtam azon, hogy mit is kellene neked mondanom, vagy hogyan is kéne veled közölnöm, amit szeretnék. Nagyon sok mindent köszönhetek neked, te indítottál el a pályán, fortélyokat tanulhattam tőled, anyukám helyett anyukám voltál, és sosem akartam neked csalódást okozni, de úgy érzem, hogy tovább kell állnom.
-  Maddie, nem értelek. Mit szeretnél ezzel mondani?
-  Tegnap előtt járt nálam egy hölgy…
-  Igen-igen, tudom.
-  Szóval ő tett nekem egy állásajánlatot, ami nagyon kecsegtetően hangzott. Bevallom, ha nem jött volna ő, felmondtam volna egyébként is, mert történt valami az életemben, ami miatt muszáj szabadulnom. Nem kérem, hogy érts meg, mert lehet nem is lehet jó indok nélkül, de nem szeretnék a miértjéről beszélni.
-  Azt sem tudom, hogy mit mondjak… - ingatta a fejét. – Nem akadályozlak meg, ha menni szeretnél, és nem okozol nekem csalódást, hiszen még fiatal vagy ahhoz, hogy itt töltsd az egész életed. Nehéz ez nekem, de különösen a lányoknak lesz az. Izzie már tud róla? 
-  Igen, megbeszéltem vele…
-  Ha így döntöttél én elfogadom és tiszteletben tartom, de azt tudd, hogy  tárt karokkal fogunk visszavárni.
-  Nagyon hálás vagyok mindenért és nagyon fogtok hiányozni. – pityeredtem el.
-  Te is nagyon fogsz hiányozni! – ölelt át főnököm. – Két hét lesz a felmondási idő, ha protokoll szerint járunk el, rendben?
-  Persze!
-  Mit fogsz utánunk csinálni, ha meg szabad kérdeznem. Legalább jó helyre kerülsz.
-  Igazából annyit tudok a munkáról, hogy utazással jár, és ott is cukrászként kellene dolgoznom.
-  Én minden jót és szépet kívánok neked a továbbiakban és, ha bármi van rám, ránk számíthatsz.
-  Köszönöm Grace! – ölelt át ismét, majd visszatértem dolgozni a pultomhoz. Valamikor a lányokkal is tudatnom kell a hírt, a felmondásomról, de egyelőre elég volt az, hogy Grace-el beszéltem.
-  Na, mi volt, mit mondott? – Iz egyből mellettem teremt, ahogy leültem gurulós székembe. 
-  Semmi különös. Jól fogadta, azt mondta, hogy nehéz lesz nélkülem, de majd megoldjátok, valamint sok sikert kívánt a jövőben. – rövidítettem le a főnökasszonyommal történt csevegésünket.
-  Minden rendben lesz, meglátod. Bár, mint már mondtam nagyon féltelek az asztmád miatt. Rémes volt úgy látnom téged, miközben nem tehettem semmit.
-  Sajnálom…
-  És, melyik torával kezdjünk? – húzta el orrom előtt a felaggatott papírt.
-  Mindenképp a határidőssel. Abban mit kérnek?
-  Vörös bársonytortát, tölteléknek csoki krémet, fehér fondannal, és cseresznyevirágokkal. Csak üdén, és frissen Miss Willows!
***
Este az ágyamon ülve, lerágva az összes körmöm vártam, hogy az általam tárcsázott számon valaki felvegye a telefont. A leendő főnökömet igyekeztem elérni arról a névjegykártyáról, amit nekem adott azon a délutánon. Minél hamarabb beszélni szerettem volna vele is, mert attól tartottam, hogyha nem jelentkezem, úgy fogja venni, hogy valóban nem érdekel az egész.
-  Halló, itt Paige Browen, Sarah Nicholas asszisztense!
-  Jó estét, a nevem Madelaine Willows! Sarah-val szeretnék beszélni.
-  Milyen ügyben? – kérdezett vissza gépies hangon.
-  Munka ügyben.
-  Kérem, várjon pár percet. – ezután szöszmötölést hallottam a vonal túloldaláról, majd elcsendesedett minden. Öt perc múlva azonban újra hangokat hallottam.
-  Halló, Itt Sarah Nicholas beszél!
-  Á, üdvözlöm! Madelaine vagyok, Maddie Willows a Louis Hungarian Patisseire cukrászdából.
-  Oh, persze, Maddie… Liam ismerőse.
-  Igen-igen. Először is elnézést, hogy rabolom az idejét, de meg szerettem volna kérdezni, hogy áll-e még az állásajánlat, amit feltett nekem? Gondolkodtam rajta és szívesen elfogadnám, ha még lehetséges. – idegesen vártam válaszát.
-  Ennek igazán örülök, ha jó neked is két nap múlva be tudnál fáradni hozzám az étterembe?
-  Jó, rendben! – válaszoltam vidáman, hatalmas kő esett le a szívemről, örömömben legszívesebben felsikítottam volna.
-  Reggel kilenckor várlak! – még lediktálta a címet, majd elköszöntünk. Örömmámorban úszva rohamoztam meg Izzie-t, aki a konyhában tevékenykedett.
-  Iz, Iz, képzeld, meg van az állás! – ugrottam nyakába.
-  Gratulálok! – szorított ölelésén. – Annyira jó végre ilyen boldognak látnom.
-  Tudod, most az egyik szemem sír a másik viszont nevet.
-  Büszke vagyok rád, és tudom, hogy meg fogod tudni csinálni! – biztatott.
-  Köszönöm!
-  Meg szeretnéd ünnepelni? – nyalogatta le a fakanálról a ráragadt csoki mázat.
-  Mit szólnál, ha szereznénk édességet, chipset, és beülnénk a tévé elé megnézni egy jó kis filmet? Igazság szerint mióta volt az a rohamom abban a bárban, amikor veled voltam, azóta nem akaródzok elmenni ilyen helyekre.
-  Teljes mértékben megértem, úgyhogy még én leszaladok a boltba, te találd ki, hogy mit volna kedved megnézni. – Iz gyorsan ledobta kötényét, felvette cipőjét, magához vette táskáját, kulcsait és már el itt sem volt. Válasszam ki a filmet… Könnyű ezt mondani. Először is ki kellene találnom, hogy mihez is van kedvem. A horror dvd-ket külön is pakoltam, mert ahhoz egyáltalán nem lett volna hangulatom. Az Útvesztő és a Gru között vacilláltam, de a szívem az Útvesztő felé húzott már csak Dylan O’Brien miatt is. Az a pasi kész főnyeremény hunytam be szemeimet, hogy lássam őt lelki szemeim előtt. A másodperc tört része alatt kapcsolt az agyam, hogy valójában így sem panaszkodhatom, mert a jövőben négy helyes fiú mellett tölthetem mindennapjaimat. Az agytekervényeim között turkálva nem is akármilyen srácok izmos hassal, dülledő bicepszekkel. De nem lehet minden tökéletes, mert volt szerencsém összefutni Niallel, aki felér egy Dylanhez, de jó modorból volna mit tanulnia tőle. Megbocsájtok neki határoztam el magam. Liam is megmondta, hogy túl sokat ivott, úgy gondoltam mindenkinek kijár még egy esély, így Niallnek is megadom ezt. Volt valami benne, még így ismeretlenül is, ami az óta nem ereszt. Magam sem tudom pontosan talán egy pillantása, vagy a hangja, de álmomban gyakran fel szoktam idézni csillogó kék szemeit. Azonban nem lehetek szerelmes, sem belé, sem senki másba, mert képtelen lennék valakit tiszta szívemből szeretni, mikor magamban nagyon is jól tudom, hogy utána mérhetetlen fájdalmat okoznék neki. Lehetetlenre vállalkozok, mert a szívem minden négyzetmilliméterének kis kályhái ki vannak éhezve arra, hogy valaki végre felmelegítse őket. 

8 megjegyzés:

  1. Mégegy nagyszerű rész. Imádom. Kicsit jó volt olvasni, a megállás nélküli tanulás után. Feldobtad vele a napomat.
    Puszi, Veronika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Veronika! :)
      Nagyon szépen köszönöm, örülök neki, hogy ki tudtál kapcsolódni! :) Puszi

      Törlés
  2. Wáó, Bri, ez fantasztikus lett!!!
    Azt hittem, kicsit erőltetett lesz, azok után, amiről beszéltünk, de szerintem messze ez volt a legjobb rész! :) Legalábbis eddig.. ;)
    Nagyon örülök, hogy Maddie végre boldog, és alig várom, hogy a fiúk is felbukkanjak :33
    Nagyon imádom, siess a folytatással! <3
    Sok puszi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Evi! <3
      Nagyon köszönöm, igen én is féltem tőle, hogy így lesz, de próbáltam összeszedni az egy éves tudásom, amit az írás terén szereztem.
      Imádat, köszönöm! <3 Puszi

      Törlés
  3. Wao.....ez nagyon jo <3 <3 Mikor jon mar Niall? <3
    Siess a kovivel <3 <3
    xxx Kinga <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kingám! <3
      Nagyon szépen köszönöm! Niall hamarosan fel fog bukkanni, ne aggódj! :) Puszi

      Törlés
  4. Oh. Már alig várom, hogy kiderüljön hogyan is jön ki Maddie a fiúkkal. Legfőképpen Nivel. Nagyon izgatott vagyok. :D Csudi jó rész lett! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vivim! <3
      Ígérem már nem kell sokat várnod, hogy kiderüljön! :) Nagyon szépen köszönöm, sok puszi <3

      Törlés