2016. április 4., hétfő

5. Fejezet: Egy kedves, közös ismerős

Sziasztok Tündérek! 
Meg is hoztam a folytatást, amihez jó olvasást kívánok! :) <3

Nem gondoltam én ezt át ez lebegett előttem, amikor belementem abba, hogy Liam legyen az ivópajtásom. Felsorolt vagy 5 szórakozóhelyet, ahová mehetnénk, de mind visszautasítottam abban a tudatban, hogy nem szeretnék az interneten kikötni. Csóválta a fejét és nevetett rajtam, mert látta, hogy egyáltalán nem vagyok biztos magamban.
-  Akkor mi legyen? – tette fel számomra azt a kérdést, amire, ha akartam sem tudtam volna válaszolni. Magam elé bámultam, és vártam egy égi csodára, ami meg is érkezett Litől. Ahogy ismét ráemeltem a tekintettem ő már elő is vette a telefonját, azt mondta ne aggódjak, megoldódik minden. Furán éreztem magam társaságában, hiszen ő ismert, és senki nem hinné el nekem, hogy vele iszogattam. Olyan lehetetlen érzés volt. Mit akarhat tőlem egy híresség? Miért nem Abby jött be azon az ajtón, vagy Lucy? Miért pont egy megrendelő, egy idegen az, akivel beszélgetek? Semmilyen racionális magyarázatot nem találtam a fejemben, akárhogyan is kutakodtam benne. Úgy fogom fel ezt az egészet, mint egy álmot, ami, ha holnap felébredek véget ér és egy új fogja átvenni a helyét.
-  Itt is vagyok! – üvegek összekoccanó hangjára kaptam fel a fejem.
-  Köszi, haver! – csapott bele Li testőrje tenyerébe.
-  Üdv! – integettem fel a nagydarab férfinak.
-  Maddie, ugye?
-  Úgy van! – mosolyogtam.
-  Megyek is nem zavarok, ha bármi van az autóban leszek!
-  Köszönjük! – kiabáltunk egyszerre utána.
-  Szóval a munkahelyemen fogunk berúgni?
-  Csak akkor, ha nem származik belőle nagy bajod.
-  Általában én szoktam lenni az utolsó ember, aki elhagyja ezt a helyet, ahogy elnézem ez ma is így lesz, szóval nem hinném, hogy bárkit is zavarnánk.
-  Remek! Mivel szeretnél kezdeni? – kezdett kipakolni a zacskóból. – Van itt sör, vodka, pezsgő, wiskey…
-  Egy kis sörrel…
Az idő telt, az üvegek tartalma ürült, bár Liam egyáltalán nem volt olyan állapotban, mint én. Nem akartam faggatózni, hogy az este folyamán még csak egy sört ivott meg, de kíváncsi lettem, hogy mi lehet annak az oka, hogy felajánlkozik inni, de nem iszik semmit.
-  Nem árt meg? – mutattam az üvegre, amit a kezében szorongatott. Közben jobbra-balra dőltem a széken. Az ajkaim már bizseregtek, végtagjaim lelazultak, ahogy az alkohol szívódott fel testemben.
-  Nem ihatok túl sok szeszt.
-  Miért találtad ki, hogy igyunk?
-  Azt te találtad ki, én csak azt mondtam, hogy segítek, nem akartam, hogy bajod essen.
-  Értem. – akadozott beszédem. – Miért nem ihatsz?
-  Volt, van egy betegségem, tudod. – válaszolt egykedvűen.
-  Aha… Szóval el akarok innen menni, jó messzire, látni akarom a világot. Felmondok, és elmegyek. Szeretnék még találkozni a testvéremmel, mielőtt… - részegségem ellenére itt befejeztem a monológom. – Az életem csak egy monoton futás, amiből elegem van. Élnem kell, az álmaimat, a vágyaimat, nem akarok megöregedni úgy, hogy nem tudom mi az a szerelem, mi az, hogy család.
-  Itt hagynád a családod?
-  Nekem már nincs családom… Vagy is van, de tudod, a szüleim válni készülnek, ide-oda húzogatnak, mint egy bábut, a testvérem ki tudja, hogy hol van, a nagymamám is Kanadában él. Eddig Iz tartott itt, az a szőke hajú lány, akihez beálltál a múltkor alkotni. Elegem van, érted?
-  Értem. – szorította meg kezem, ami nagyon is jól esett. Jó volt valakinek elmondanom ezeket a dolgokat, nyugodtság szállta meg lelkem ennek hatására. – Miért nem mentél eddig?
-  Foghatnám a pénzre, de inkább féltem. Féltem a változástól, az újtól, ki tudja mi várt volna rám máshol.
-  Nem szabad félni az újtól, vagy bejön, vagy nem.
-  Úgy érzem ennyi pia elég volt… - dobtam le műanyagpoharam. – Haza szeretnék menni! – igyekeztem stabilan állni talpaimon, de látásom homályossá vált, valamint rémes szédülés lett úrrá rajtam.
-  Hazaviszünk! – karolt át, hogy megtartson.
-  Azt megköszönném. – bezártam az ajtókat Li segítségével, majd elmondtam címünket. Elaludhattam az autóban, mert mikor újra kinyitottam szemeimet reggel volt, és az ágyamban pihentem. Nehézkes mozdulataimra Nana szaladt hozzám, és reggeli puszijaival halmozott el, amit nem tudtam elkerülni. A felkelés maga egy rémálom volt, ahogy kitakaróztam meleg paplanomból, a hideg csípte bőrömet, a kobakomon pedig harkályok kopácsoltak, egy egész fészek. Soha többé nem iszom vélekedtem magamban. Mint egy zombi sétáltam ki a konyhába, hogy igyak egy kis vizet, ám volt szerencsém Patricket is ott találni.
-  Szia! – köszöntem rekedtes hangomon.
-  Á, jó reggelt a dorbézoló kisasszonynak!
-  Ne haragudj, megígértem, hogy sietek, de…
-  Igen, volt alkalmam néhány szót váltani azzal a fiúval, aki hazafuvarozott.
-  Mennyi az idő? – érdeklődtem, mert totálisan elveszettnek éreztem magam.
-  Délután egy óra.
-  Mi? – váltott egy oktávval magasabbra hangom. – Ezer éve bent kéne lennem.
-  Grace hívott is nem is egyszer, hogy hol vagy, de azt javasoltam neki, hogy a mai nap szerintem ne nagyon várjon.
-  Úr Isten… - temettem arcom kezeim közé. – Izzie? Mikor jön? Ki engedik már? – tereltem a témát szomorú sorsomról.
-  Holnap jöhet.
-  Végre! – örvendeztem. – Most akkor én lezuhanyozom, és sűrű elnézések közepette bemegyek a cukrászdába, ha egyáltalán még meg van az állásom. - visszalépkedtem szobámba, ahol az éjjeliszekrényem sarkán egy eddig nem látott cetlit fedeztem fel. Mikor felnyitottam egy sor macskakaparásnyi szöveget olvastam ki belőle Liam aláírásával. „ Minden rendbe jön! Holnap igyál sok tejet és vizet! Liam” Jót kuncogtam, a másnaposságra adott tanácsán. Összehajtottam a kis papírt és betettem fiókomba, hogy egyszer még emlékezzek erre az éjszakára. Magamhoz vettem törülközőm, és gyorsan letusoltam langyos vízben, hogy felébredjek, aminek meg is lett a hatása, észbe kaptam, hogy sem az esti, sem a reggeli gyógyszereimet nem vettem be. Nem éreztem még hátrányát egyiknek sem, de az orvos biztosan nem viccből kötötte a lelkemre szedésüket. Amint végeztem a fürdéssel berohantam hálómba, felöltöztem, és bevettem a megfelelő adag pirulát. Kicsit enyhült a lelkiismeret furdalásom ez miatt, ám egy órával később, mikor a cukrászda ajtajához értem pirulva löktem be az ajtót. Nem törődtem a csodálkozó szempárokkal, egyből főnökömhöz siettem. Elnézést kértem, amiért nem jelentem meg időben, de megnyugtatott, hogy nem haragudott csak aggódott, és végre örült, hogy kicsit lazítottam én is. Igazán megértő volt, mert egy kiadósabb fejmosását nem tudtam volna elviselni. Grace-től egyenesen az öltözőbe mentem, majd elkezdetem egy kismama tortáján dolgozni, amolyan babaváró torta, amit a leendő baba születésének ünneplésére készítünk. Nem volt erőm a lapok előkészítésének, ezt a feladatot rábíztam egy kolléganőmre, én pedig formázható csokiból kis babacipőket, cumit, csörgőt, és cumisüveget kezdtem formázni. Az anyuka elárulta, hogy kislányt hord a szíve alatt, így a rózsaszín színt helyeztük előtérbe. Lucy szólt, hogy kész van az alappal, ekkor elkezdtem lefaragni a felesleget, és egy táskamintát formáztam az összetett rétegekből, amit vajas krémmel vontam be, majd rózsaszín fondant nyújtottam rá.


-  Madd, tudnál jönni egy kicsit? – nézett be hozzánk Grace.
-  Persze! – Vajon most jött rá, hogy ki akar rúgni? – Abb, kérlek tedd rá a barna réteget!
-  Ne haragudj, hogy megzavartalak, de egy hölgy téged keres, kint ül a társalgóban. A keresztneve Sarah, szőkés, rövid haja van.
-  Oh, rendben, megyek és beszélek vele. – vettem le maszatos kötényem, majd átsétáltam a társalgó részbe, ahol sok ember üldögélt, de Grace leírása alapján egyből kiszúrtam a hölgyet. Felvettem a legkedvesebb arcom, majd mellélépkedve köszöntöttem.
-  Jó napot, Madelaine Willows vagyok! Úgy értesítettek, hogy engem keres.
-  Áh, szervusz, az én nevem Sarah Nicholas! Kérlek, foglalj helyet!
-  Köszönöm! Miben segíthetek önnek? – tértem egyből a lényegre.
-  Egy kedves, közös ismerősünk kérésére jöttem el hozzád.
-  Kedves, közös ismerős? – furcsán néztem az előttem ülő középkorú nőre.
-  Liam Payne? – nevetett.
-  Vagy úgy… Na, és mire kérte meg önt?
-  Hogy tegyek neked egy állásajánlatot.
-  Van munkám! – mutattam körbe.
-  Tudom, ahogy azt is, hogy nagyon tehetséges vagy.
-  Nagyon köszönöm, hogy idáig fáradt, de itt is készülök felmondani, nem áll szándékomban új munkahelyet találni. – ment fel bennem a pumpa. Liam miért avatkozik az életembe? Ki tudja miket hordtam neki össze-vissza? Én lezártam a mi együttműködésünket a tegnapi nappal, akkor mit keres most itt egy nő, aki azt mondja, hogy ő küldte?
-  Azért elmondhatom, hogy miről is lenne szó?
-  Tessék! – tettem karba a kezeim.
-  Utazni szeretnél, bejárni a világot és épp nekem hiány van a konyhámon. Én vagyok a tulajdonosa a Sarah’s Kitchen-nek, ami számos sztár és stábjuk étkezését biztosította már turnékon, nos ilyen a One Direction is. Idén újra alkalmam nyílt arra, hogy én legyek a főszakácsuk a fiúknak, ám emberhiányban vagyok, mert egy leányzó nemrég kilépett. Arra gondoltunk Liamel, hogy te lehetnél a cukrászlányunk a következő turnén, miközben országról-országra, városról-városra járunk, még pénzt is keresnél.
-  Köszönöm, hogy rám is gondoltak, de nem én leszek a megfelelő személy erre a feladatra. – utasítottam vissza az ajánlatot, bár szívem szerint egyből igent mondtam volna rá, de az eszem egyből kirakta a Niall vészvillogókat, és az új, valami új félelme elszorította torkomat.
-  Még van időd átgondolni a dolgot…
-  Nem kell rajta gondolkodnom.
-  Minden estre nagyon örülök, hogy megismerhettelek. Minden jót és szépet kívánok neked!
-  Én is örülök! – fogtunk kezet.
-  Szervusz!
-  Viszont látásra!
Amikor Sarah elment síni lett volna kedvem, másrészről elmondani a véleményem a kedves ismerősnek. Értem én, hogy megsajnált, meg segíteni akar, de nem kértem tőle. Egy hosszú vívódást fogja bennem kezdetét venni, mert lehet, hogy Sarah lehetősége az utolsó esélyem arra, hogy elmenjek innen. Imádom Angliát, ez az otthonom, de vajon mi lehet a határon túl? Mindig is szerettem volna eljutni Görögországba, Írországba, Finnországba, és erre esélyt kaptam, az már csak rajtam áll, hogy élek-e vele, vagy sem. Ha folyton azon jár az agyam, hogy nem lesz jó, akkor az már eleve rossz ómen, és folyamatos visszakozásban sem lehetek magammal, mernem kell különben semmi értelme a továbbiaknak. Felvetve magamban a dolgot Niall miatt már eleve gyomorgörcsöm volt mi van, ha a többiek is ilyenek, mint ő? Nem sokat látnám őket, sőt lehet, hogy egyáltalán nem, ha a konyhán dolgoznék, de ott van az a de.
Idegesen ültem vissza asztalomhoz, és őrlődtem. Muszáj lesz valakivel ezt megbeszélnem, mert magamban képtelen vagyok a döntésre. Nem hazudhatok tovább magamnak, nem kerülgethetem örökké Izt sem ezzel a dologgal, neki sem hazudhatok többet, a sarkamra kell állnom, és bevallani neki mindent, ha nem is teljesen mindent legalább azt, hogy utazni szeretnék, és többé nem hátranézni. 

8 megjegyzés:

  1. Nagyon de nagyon de nagyon de nagyon...
    Hol is tartottam?
    Ja igen!
    NAGYON PERFIE!! <3
    Siess a következő résszel! :) <3 xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juditom! <3
      Nagyon nagyon nagyon de nagyon szépen köszönöm! Sietek! Puszi <3

      Törlés
  2. Nagyon jó rész <3 <3 Siess a kovivel. <3
    Es sajnálom hogy multkor nem hagytam megjegyzest. <3
    xxx Kinga <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kingám! <3
      Ugyan semmi baj! <3 Köszönöm, sietek! :)

      Törlés
  3. Nagyszerű lett. Imádom.
    Liam olyan imádnivaló. Hogy lehet valaki ilyen aranyos és önzetlen?
    Nem tudom, hogy döntöttem volna Madd helyében. Óriási lehetőség, de mégis ott van az a rengeteg "de".
    Nagyon várom a következő részt.
    Puszi,
    Veronika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Veronika! :)
      Nagyon aranyos vagy, nagyon köszönöm! Szerintem rá fért Maddre egy kis szórakozás :) Sietek! puszi

      Törlés
  4. Ez aztán jó iszogatás volt. 😂 Liam, a mindig törődő és bölcs "apuka". Imádom! Tökéletesre sikeredett a rész! Nagyon remélem, hogy Maddie elvállalja a munkát!
    Imádom a blogod! Tárt karokkal várom a folytatást! ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vivim! <3
      Nagyon cukker, vagy, nagyon köszönöm! Liam pedig remélem a valóságban is ennyire törödő, de őt ismerve így is csak képernyőkön keresztül, biztos :) Minden ki fog derülni a következő részben! :) Sok puszi <3

      Törlés