2016. március 28., hétfő

4. Fejezet:"Nem bánom, ihatsz velem"

Sziasztok Tündérek!
Húsvét alkalmából a nyuszi meg is hozta a következő részt, jó olvasást! :) Remélem sok locsolótok volt :) <3 Puszi BR

Addig aludhattam volna, ameddig jól esik, mert erre a napra szabadnapot kértem Grace-től, hogy el tudjam intézni a dolgaimat, valamint Izt is meg tudjam látogatni, de nem sikerült a kitűzött 8 óra pihentető alvás, hajnalban ismét álmos szemekkel bámultam a plafont. Megsimogattam kutyusom puha szőrét, magamra vettem köntösöm, majd elővettem a nagy gyógyszeres dobozom, amiből kivettem a reggeli adagom, kisétáltam a konyhába, ahol megfogtam egy poharat, amibe öntöttem egy kis vizet, és lenyeltem a keserű bogyókat. Nem tetszésemet arcom eltorzításával fejeztem ki, a pirulák marták a szám és a torkom. Behajtva a konyhapolc ajtaját megláttam tükörképem az üvegben, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek sápadt bőrömön, és kicserepesedett ajkamon. Egy árnynak, egy robotnak éreztem magam, aki minden nap ugyan azt csinálja, ugyan abban az ütemben és időpontban, mert másban nem képes örömét lelni, ám mégis mosolyra húzódott a szám, amikor eszembe jutott a tegnapi afférom a szőke fiúval. A mai napra a nevem is elfelejtette valószínűleg, hülyének éreztem magam, hogy rajta merengek, de a szívem valahogy boldogabb volt, ha rá gondoltam.
Nana vidáman nyújtóztatta meg végtagjait, majd lábaim elé futva gombszemeivel kérte reggelijét, amit vigyorogva tettem elébe.  Többet ér nekem ez a szőrgombóc, mint sok ember, ő akkor is mellettem volt, amikor nagy szükségem lett volna két ölelő karra, a két kar helyett egy nedves orr, és tappancsok vigasztaltak.
Halkan visszasétáltam a hálóba, magamra öltöttem egy vastagabb pulóvert, felhúztam egyik sötét farmerem, két elütő zoknit, megfésültem hosszú barna tincseimet, végül pirosítót helyeztem orcáimra. Unatkozva ültem az ágyam szélén várva arra, hogy világosodjon, de nem bírtam sokáig a semmittevést, úgy döntöttem készítek valami reggelit Patrick részére is.
Tojásrántottát sütöttem szalonnával, lefőztem a kávét, csináltam teát, és bekevertem egy kis adag palacsintatésztát. Az asztalnál helyezkedtem el, kezeimmel dobolva a műanyag terítőn, várva arra, hogy Pat is felébredjen.
-  Jó reggelt! – dörzsölte meg szemeit. – Finom illatok vannak. – szippantott a levegőbe.
-  Szia! Csináltam egy kis reggelit. Van tojás, palacsinta, kávé, tea választhatsz.
-  De aranyos vagy!
-  Nem tesz semmit. – ült le mellém. – Izzie? Beszéltél még vele az este?
-  Igen. Azt mondta már kicsit jobban van, és nagyon jönne haza.
-  Elhiszem. Ma bemegyek hozzá, ha végeztem a városban.
-  Elvigyelek? – ajánlotta fel segítségét.
-  Ne fáradj! A busz is megteszi.
-  Nem fáradtság, délutánra kell csak mennem, melózni, úgyhogy szívesen.
-  Hát, akkor köszönöm! Szerintem fél óra múlva indulhatunk is. Addig összepakolom a táskám. – álltam fel, és besiettem a szobámba. Egyetlen egy dologért nem örültem, hogy Patrick velem tart, mégpedig azért, mert meg kell látogatnom az orvosomat, egy újabb vizsgálat miatt.
***
Elrendezve otthon a dolgokat kocsiba ültünk és meg sem álltunk Londonig. Pat leparkolt, majd én utamra is keltem. Posta, bank, kis bolt, és rohantam is vissza az autóhoz, ha egyáltalán lehet azt rohanásnak nevezni, hogy gyorsabban szedtem a lábaimat, de egy ponton meg kellett állnom, és leguggolnom, hogy kifújjam magam. Még mindig hihetetlen, hogy ennyi megterhelés is mennyi szenvedéssel jár számomra. Még pihentem odajött hozzám egy hölgy megkérdeni, hogy segíthet-e valamiben, de úgy tettem mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és már órák óta talpon lennék. Amikor képesnek éreztem magam arra, hogy ismét elinduljak fölegyenesedtem és visszafogottabb tempóban közelítettem meg a parkoló kocsit.
-  Ne haragudj, hogy ennyit várakoztattalak! – kértem elnézést sofőrömtől.
-  Semmi baj! El tudtál intézni mindent?
-  Igen, már csak be kell vásárolnunk otthonra.
-  Nem leszel te is beteg? Olyan sápadt vagy. – jegyezte meg, ahogy rám nézett.
-  Nem-nem, csak nagyon siettem. – próbáltam mosolyogni.
-  Nem kellett volna ennyire, megvártalak volna. És, most mi a haditerv?
-  Arra gondoltam, hogy előbb vásárolhatnánk, aztán mehetünk Izhez.
-  Jól van! – sebességbe tette a botkormányt, és újra úton voltunk egy szupermarkethez. Út közben azon agyaltam, hogy hogyan fogok megszökni a vizsgálatra a barátaimtól, ami szintén a kórházban esedékes. Arra jutottam, hogy azt fogom mondani, hogy kimegyek kávét venni, közben pedig túl leszek egy vérvételen. Igen ez egy nagyon jót ötlet Madd, csak így tovább, biztattam magam, de közben tudtam, hogy egy újabb hazugság nyomja majd a lelkem.
Az áruházban végig jártuk a sorokat, a kosárba helyeztem a szükséges élelmiszereket, fizettem, majd nem sokkal később a kórház előtt álltunk, ahol Izt kezelik. Patrick kiismerten vezetett el a szobáig, ahol újra láthattam barátnőmet. Pat homlokon csókolta, majd én is megölelgettem. A kórterem átlagos volt kórházi ágyakkal, néhány szekrénnyel, és egy asztallal, valamint terjengett a levegőben a fertőtlenítő szaga.
-  Hogy vagy? – foglaltam helyet egy kórházi széken.
-  Megvagyok. Szeretnék már hazamenni, de a doki azt mondta, hogy még két napot biztosan maradnom kell. – csalódottan nézett rám.
-  Figyelj csak, az legyen előtted, hogy jót akar neked mindenki, hogy minél hamarébb meggyógyulj. Kivisz bulizni?
-  Vicces vagy! – jegyezte meg ironikusan. Az órámra pillantottam, amiből tudtam, hogy ideje eljátszanom azt, amit kigondoltam.
-  Nem baj, ha elmegyek venni egy kávét? Nem jól aludtam az este, és úgy érzem, nagy szükségem lenne rá.
-  Menj nyugodtan, én itt leszek! – mutatott az ágyra Iz. Magamhoz vettem táskám, és kilépve a szobából elindultam Dr. Burke irodája felé. Mikor megérkeztem odaadtam a papírjaimat egy pultnál ülő nővérnek, és vártam, hogy szólítsanak. 15 perc múlva meg is hallottam a nevem, majd befáradtam a kezelőhelységbe, ahol Dr. Burke üdvözölt. Megkérdezte hogyan érzem magam mostanában, hogyan hatnak a gyógyszerek, elvégezte a szükséges vizsgálatokat, és megtörtént a vérvétel is. Az orvos csak a homlokát ráncolta eredményeimet látva a maga előtt tartott papírokon. Nem javult az egészségem az előző hónaphoz képest és ez elég nagy fejtörést okozott Burke doktornak, aki mérhetetlenül kedves, és mindent megtesz azért, hogy jobban legyek. A vizsgálat végeztével kaptam egy rakat receptet, elköszöntem, és szedtem a lábam visszafelé. Pár perc híján egy órát voltam távol, így nyomós okkal kellett előállnom.
-  Most termesztették a kávészemeket? – egyből jött a kérdés irányomba Izzie-től.
-  Nem, csak találkoztam anyu egy régi munkatársával, és elment az idő. – dadogtam.
-  Nem vagy te az a nagy beszélgetős típus.
-  Nem is, de a néni már jócskán 60 éves.
-  Oh, így már értem. – mosolygott. – Meg sem kérdeztem, hogy mi történt a kiszállítással tegnap. - izgatottan várta beszámolómat.
-  Nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy helyettesítselek, bár ne tettem volna. – haraptam el a mondatom végét.
-  Annyira éreztem, hogy Grace téged küldd, de mesélj már egy kicsit. Mi az, hogy bár ne is mentél volna? Liamnek nem tetszett, vagy mondott valamit?
-  Liam nagyon aranyos volt, nagyon is tetszett neki a torta, de nem csak ő volt ott egyedüli hírességként, hanem a bandatársa Niall is. Nagyon jóképű, és nagyon bunkó.
-  Áhá, látok valami kis fényt a szemedben, mintha szerelem tüze lenne.
-  Már nagyon jól vagy. – kacagtam fel.
-  Csodásnak tartod, róla álmodsz, megőrülsz érte… - dudorászott.
-  Ugye Iz tudod mit jelent az, hogy világsztár? A közelébe sem mehetsz, és ezt már egyszer megbeszéltük… - dúdoltam ugyan abban a dallamban, mint Iz.
-  Madd, ideje lenne menni. – szólalt fel Patrick. – Hagyjuk Izt, hadd pihenjen.
-  Oké, rendben! Holnap beugorjak, ha megyek haza?
-  Nem szükséges, hulla fáradt leszel.
-  Holnap találkozunk! – adtam barátnőm arcára két puszit, megvártam még szerelme is elköszön tőle, majd Pattel hazaindultunk, de nem hagyott nyugodni egy rendelés, ezért megkértem sofőröm, hogy tegyen ki munkahelyemnél, és megígértem, hogy sietni fogok haza. Csodálkozóan tekintettek rám, ahogy beléptem a cukrászdába, mindenki megkérdezte, hogy mit keresek bent a szabadnapomon, de erre csak vállat vontam, és azt feleltem, hogy egy cukrásznak sosincsen szabadnapja. Nem akartam belemélyedni, csak átnézni a tervet, amit rajzoltam, és alakítani rajta, mert újabb ötlet jutott eszembe a tortával kapcsolatban.
-  Maddie, hát te? – köszönt rám főnököm is. ahogy meglátott.
-  Szia, Grace! Én csak bejöttem, mert rájöttem, hogy át kell terveznem ezt a megrendelést.
-  Nyugodtan várhatott volna. Izzie jobban van?
-  Tudod, milyen vagyok. Igen, már szerintem dolgozni is bejönne, csak ne keljen ott feküdnie.
-  Jaj, hogy nem bír a fenekén megmaradni. Oh, el is felejtem. Reggel telefonált Liam Payne veled szeretett volna beszélni. Egyébként nagyon hálás volt, és meg volt elégedve a munkánkkal.
-  Beszélni, de miért? – értetlenül hallgattam főnökömet.
-  Mondtam, hogy ma nem vagy bent.
-  Köszönöm!
-  Megyek is tovább, nem tartalak fel. – intett és tovább is állt. Liam, Liam, Liam… Vajon mit szeretett volna? Tegnap este mindent megbeszéltünk és lerendeztünk, így nem értettem, de nem is sokáig foglalkoztam vele. Délután négy órakor éreztem úgy, hogy itt az ideje otthon is lennem egy kicsit. Összepakoltam és indultam is, de valaki az orromra nyitotta az ajtót.
-  Úristen, ne haragudj! – hallottam meg egy ismerős hangot.
-  Semmi baj! Vérzik? – emeltem fel fejem.
-  Nem, kicsit piros, de nem vérzik. – fogta kezei közé arcom és úgy vizslatott.
-  Liam mi szél hozott erre? – érdeklődtem, még mindig orrom fogva.
-  Kerestelek délelőtt, de azt mondták ma nem leszel bent, de úgy gondoltam, hogy muszáj veled beszélnem és egy próbát megér, ha bejövök. Elnézést szerettem volna kérni Niall miatt. Ő egy nagyon rendes srác, de már ivott is tegnap. Remélem nem bántott meg nagyon és nem haragszol ránk.
-  Rátok? Maximum rá haragszom, de nincs rá okom, hiszen nem is ismerem, és be is volt rúgva. Már el is felejtettem, hogy mi történt. – hazudtam neki is. Hogyan is tudnám elfelejteni azt a szempárt?
-  Akkor nincs harag? – nyújtotta a kezét.
-  Nincs.
-  Ennek örülök. Egyébként nagyon finom volt a torta, Jeff pedig majd elájult, amikor meglátta. Minden rendben Madd? Olyan fehér vagy. Remélem nem az ajtó miatt.
-  Persze, minden oké.
-  Ha te mondod.
-  Jó, nincs sínen az életem… - hirtelen kitört belőlem, ami nyomta a szívem. – Tudod, mit csinálnék legszívesebben? Elmennék, és jól leinnám magam, hogy elfelejtsek mindent.
-  Mi akadály van? – vigyorgott rám.
-  El is megyek! – szívtam föl magam, de akkor tudatosult bennem, hogy nem lehet, de oly bár mindegy, egyszer úgy is meghalunk, addig pedig szeretnék még egy kicsit élni.
-  Magadba vágsz neki az éjszakának?
-   Nem, úgy gondoltam bevásárolok az italboltban, aztán otthon elfogyasztom.
-  És van otthon veled valaki, ha rosszul lennél? – aggódott. Basszus senki. Iz kórházban, Patrick dolgozik.
-  Nincs, de nagylány vagyok, tudok vigyázni magamra.
-  Mit szólnál, ha veled tartanék?
-  Liam nagyon kedves tőled, de nem ismerlek, ki tudja miféle szervkereskedő vagy, amúgy is tisztában vagyok vele, hogy nagyon elfoglalt vagy.
-  Úgy nézek ki, mint egy szervkereskedő? – nézett végig magán. – Momentán semmi dolgom nincs.
-  Beépített vagy, tuti.
-  Madd, kérlek. – feladtam kínzását.
-  A nemzeti gárda? Fegyveresek? Vagy a hadsereg is jönne?
-  Kivételesen csak Paddy van velem. – röhögött fel.
-  Nem bánom, ihatsz velem. – végül beadtam neki a derekam, úgy kezeltem, mint egy átlagos srácot, aki igyekszik csapni a szelet, de kivételesen nem hazudok, ha azt mondom, hogy jobban örültem volna egy ír fiúnak estére. Sosem gondoltam, hogy olyan lehetőségem nyílik az életben, hogy együtt borozgathatok egy One Direction taggal.


8 megjegyzés:

  1. Ehhh... A kis piasok egyem szejjel a lelkuket 😍💖😂😂
    Gyorsan koviit tudod hogy imadom ! ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Evim! <3
      Igen, a kis piások :) Tudom, tudom, sietek! :) <3

      Törlés
  2. Madd eredményei nem javultak, szomorúan olvastam. Annyira rossz... 😞 Niall még ezzel a bunkó arcával is megragadta Maddet. Hát hiába, egy igazi szívtipró! ❤
    Hmm... Borozás Liammal. Csatlakozhatok? 😂 Annyira kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog folytatódni! Izgalommal várom!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vivim! <3
      Niall, Niall hát csak rá kell nézni :) Legközelebb küldök neked külön meghívót az ivászatra! :) Sietek a folytatással! :) <3

      Törlés
  3. Uuu...ez nagyon jó lett!!!
    Csak így tovább még nagyon-nagyon sokáig.
    Remélem hamar jön az új rész.
    Már nagyon várom.:))))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves! ^^
      Nagyon-nagyon szépen köszönöm! Sietek a folytatással! :)

      Törlés
  4. Kellemes húsvétot! (igaz mindjárt vége, de mindegy)
    Nagyon tetszett a rész. Imádom, ahogy írsz.
    Egyszerűen utálom, hogy Madd beteg. Ezek a fránya betegségek.
    Liam imádnivaló. Olyan aranyos, hogy bocsánatot kért Niall faragatlanságáért. Remélem nem lesz semmi baj ebből a kis iszogatásból.
    Puszi,
    Veronika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Veronika! :)
      Nagyon szépen köszönöm! :) Liam pedig egy angyal, ahogy már megszoktuk tőle és sajnos nem árulhatok el semmit, de ígérem izgalmas lesz a folytatás! :)

      Törlés