2016. március 22., kedd

3. Fejezet: "Túl sok a ruha rajtad!"

Sziasztok Tündérek!
Itt is vagyok a folytatással, jó olvasást! :) <3
Emlékezzünk a mai brüsszeli terrortámadás áldozataira, akik már nem lehetnek köztünk. Részvétem a gyászoló családoknak!

Próbáltam magam úgy átverekedni a tömegen, hogy ne én legyek a középpontban, de még így is hallottam, hogy az emberek összesúgtak a hátam mögött. Iz akart szólni, amikor odaértem mellé, de magam után húzva őt, csak kint szerettem volna lenni a friss levegőn. Kedves volt, mert nem támadt le rögtön, hogy: neked mégis mi a franc bajod van? kérdéssel.
Taxival indultunk haza, nem számított, hogy mennyibe fog kerülni, nem vágytam másra, mint az ágyamra. A kocsiban az úton nyugodtan ültem, mély lélegzeteket vettem, Izzie pedig türelmesen várta, hogy én magamtól mondjak neki valamit.
Lakásunkhoz érve kifizettem a sofőrt, és megköszöntem az utat, majd az éjszaka csendében cipőink kopogását hallgatva besétáltunk a lakásunkba.
-  Iz, sajnálom a ma estét, hogy így alakult. –fordultam felé, ahogy levetettük kabátjainkat.
-  Ugyan! Nagyon megijesztettél. – látszódott rajta, hogy még most is a történtek hatása alatt van.
-  Igen, elhiszem, bevallom én is megijedtem egy kicsit.
-  De mégis mi volt veled? Még soha nem láttalak ilyennek, olyan voltál, mint aki meg fog halni. – vonultunk be a szűk konyhánkba, hogy fel ne ébresszük szöszmötölésünkkel Patricket. A legnagyszerűbb pillanat volt, hogy mindent elmondjak.
-  Nem beszéltem még róla senkinek, de nemrégiben súlyos allergiás-asztmát állapítottak meg nálam. Valami olyan anyag lehetett az italomban, ami miatt rám tört ez a roham. – én tényleg be akartam számolni neki, de nem tudtam.
-  Ez nem hangzik valami jól. És gyógyszert szedsz, vagy van befújód? – aggodalmaskodott.
-  Mind a kettő van, és ez miatt meg kellett változtatnom az életmódom. – soroltam, ami hirtelen eszembe jutott.
-  Így már érthető minden. Ezen túl jobban oda fogok rád figyelni! Nyugodtabb lennék, ha elmentünk volna a mentővel a kórházba, és betartottak volna egy éjszakát.
-  Mire kiértek már jobban voltam, és ott van a pipa is, ami segít, ha baj van. Én azonban megyek, elteszem magam holnapra, vagyis mára. Te is jobban tennéd, ha pihennél, hiszen nagy napod lesz.
-  Jó éjt Maddie!
-  Jó éjt Iz!
Szemeimet összeszorítva és fejemet csóválva mentem be a szobámba, ahol pont, hogy elfért egy kisebb franciaágy, és egy komód. Sírva ültem le a földre, mert nekem is túl sok volt ez az egész egyszerre. Valóban minden eszedbe jut abban az egy percben, amíg a kínokat éled át, amíg próbálsz túlélni. Egyre rosszabb lesz ez az egész, félek, nagyon félek az elmúlástól. Vajon mi várhat ránk a túlvilágon? A padlón gubbasztva, Nana nedves orrát éreztem meg arcomon, rámosolyogtam, és ölbe vettem. Ha valakiben már nem is, de benne megtaláltam a boldogságom. 


Nehezen, forgolódva aludtam el, de hajnalban már az ágyban ültem kakaót szürcsölgetve, és egy újabb torta ötletét vázoltam fel. Kutyusom békésen szuszogott mellettem, az ablakomon pedig a felkelő Nap sugarai szűrődtek be hozzám. A reggeli csöndet az ajtóm túloldalán kopogtató személy törte meg.
-  Igen, tessék! – szóltam, mire Nana felemelte álmos fejecskéjét.
-  Szia, Madd! Ne haragudj, hogy felébresztettelek, de van egy kis gond. – Patrick volt az, kialvatlan külsővel.
-  Már ébren voltam, de mi történt? – hirtelen nem is tudtam mire is gondoljak.
-  Izzie nagyon rosszul volt az este, így úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább beviszem a kórházba. – ecsetelte az éj alatt történteket.
-  Jaj szegény! – pattantam fel helyemről, és Patricket szinte elsodorva szaladtam szobájukba, ahol Iz izzadtan, és sápadtan feküdt az ágyban.
-  Látod Maddie, ilyen az én szerencsém… - hangja rekedt volt és gyenge.
-  Iz, nem is értem, este még semmi sem volt. Fáj valahol?
-  Nem fáj, hányingerem van és lázam. Jaj Maddie, mi lesz így a kiszállítással?
-  Ezzel most ne is foglalkozz! Segítek felöltözni és irány az ügyelet. – húztam ülő pozícióba.
-  Köszi!
-  Ugyan! Mindenképp telefonálj, ha végeztetek! – ígértettem meg vele, hogy értesítsen bármi is van.
Miután ők elmentek megetettem Nana-t, majd én is bekaptam néhány falatot, utána pedig a három szem reggeli gyógyszeremet. Egy órával munkába indulásom előtt felöltöztem, megfésültem a hajam, magamhoz vettem vázlataimat és elindultam dolgozni.
A busz, mint mindig menetrendszerűen érkezett. Felszálláskor kedvesen mosolyogtam a sofőrnek bérletemet felmutatva, közben pedig azon tanakodtam, hogy Grace hogyan fog reagálni Iz betegségére.
Beérve a cukrászdába komótosan átöltöztem, majd a sütödébe léptem, ahol még csak pár munkatársam lézengett előkészítve a pultokba a süteményeket. Köszöntem nekik, de tovább is álltam, hogy én is előkészüljek. A sütödéből süteményeket hoztak át a pultomra, amiket meg kellett töltenem, bevonnom, vagy díszíteni őket. A legjobb ebben a munkában, hogy közben még lehetek gyerek, felfedezhetem az anyagokat, varázsolhatok a különböző díszítőelemekkel, szórókkal. Szépen haladtam a dolgommal, amikor 9 órakor megpillantottam főnökömet. Megtöröltem kezem, és mellésétáltam miközben ő az egyik betanulónkkal beszélgetett.
-  Jó reggelt! – zavartam meg őket.
-  Neked is Madd! Minden rendben? – tette kezét hátamra.
-  Ami azt illeti, van egy kis gond. – tördeltem kacsóimat.
-  Hallgatlak!
-  Ma reggelre Iz nagyon beteg lett, ezért Patrick be is vitte őt a kórházba, hogy kivizsgálják…
-  Ez borzasztó! – csóválta a fejét. - Este majd fel is hívom, jaj, az este… Maddie, nem akartál menni, de sajnálom, nem tudok más embert küldeni.
-  Rendben Grace, ott leszek, de csak is a cukrászda miatt. – adtam be a derekam, mert tisztában voltam vele, hogy mennyit is jelent, amikor egy híres ember keres fel bennünket.
-  Madd, köszönöm! Ezután ígérem annyi pihenőt kapsz, amennyit csak szeretnél. – hálálkodott. – Izzie-nek pedig mihamarabbi gyógyulást kívánok!
-  Megbeszéltük, és átadom!
Valahogyan éreztem ezt az egészet már abban a pillanatban, amikor kopogtak reggel az ajtómon. Nagyon csalafinta ez a sors meg kell, hogy mondjam. Amit akarok, amire vágyom, sose teljesíti, bezzeg, amit a hátam közepére sem kívánok, tárt karokkal adja nekem. Hiszem, hogy nem véletlen, ami velünk történik, nem véletlenül lépnek be az emberek az életünk, majd ki. Fogalmam sincs, mire számítsak az estével kapcsolatban, de kétes megérzésem van. Valami jó, és valami rossz is történni fog. Már csak az a kérdés: milyen hatással lesz ez rám? Vagy csak rémeket látok? Megeshet, de általában be szokott válni az, amire gondolok.
***

Ólomsúlyként nehezedett rám az idő terhe, ahogyan esteledett. Minden variáció lejátszódott a fejemben, ami megeshet, közben Iz is telefonált, hogy bent kell maradnia a kórházban egy-két napot, mert valamiféle vírusos fertőzést kapott el. Nagyon tud időzíteni azt meg kell hagyni, de nem haragudhattam rá.
Hat órát ütött a mutató, amikor Joe megérkezett hozzám a fuvarlevéllel, amin a kiszállítás volt rajta. Segített kihozni a tortát, közös erővel betettük a teherautó hátuljába, ahol én is helyet foglaltam, majd elindultunk a megadott címre. Nem telt bele 40 percbe, mire az autó megállt, és kiszállhattam. A torta semmilyen sérülést nem szenvedett, így én az egyik végét fogtam, még Joe a másikat. Nyitva hagyták nekünk a ház hátsó parkolóját, ahol kényelmes közlekedhettünk. Nem is ház volt, ami mellett végighaladtunk, hanem valamiféle luxusvilla medencével az udvarán, ahol már javában buliztak az emberek. A belső tér óriási volt, majd tovább haladva a konyha felé egyre lentebb és lentebb esett az állam. Nekem ilyen helyre akkor sem lenne pénzem, ha 50 évig megállás nélkül robotolnék, gondoltam magamban. Márvány padlólap, márvány pult, a legdrágább fából készült konyhaszekrény, és étkezőasztal. Ámuldozásomat a nevem hangoztatása, és egy erős férfi keze a derekamon szakította meg.
-  Szia, Maddie! – Liam állt velem szemben. – Szóltak, hogy megérkezett a torta, de arra nem számítottam, hogy te is itt leszel.
-  Szia! Igen, a főnököm mindenképp ragaszkodott hozzá, hogy valaki, aki ért a sütikhez legyen jelen. – magyarázkodtam.
-  Értem! Nagyon jó téged újra látni.
-  Oh, nézd inkább meg, hogy sikerült! – fordultunk a torta irányába.
-  Wáo, ez hihetetlen! Minden rajta van, amit kértünk. – csodálta körbe az édességet.
-  Szerinted örülni fog neki?
-  Viccelsz? El lesz ájulva tőle. – nevetett. – Nagyon köszönöm!
-  Ez a munkám. Ha meg vagy elégedve, akkor mi el is mennénk. – fordultam meg, de egy mellkasba ütköztem. Amikor felnéztem az illetőre rá kellett jönnöm, hogy még életemben nem láttam szebb kékben pompázó szemeket, mint az övé, de az is tudatosult bennem, hogy nem másnak, mint Niall Horannak sikerült „nekifordulnom.”
-  Bocsánat! – mondtam elpirulva. Nem értettem mi történik, hiszen én nem vagyok az a pirulós fajta lány, akit zavarba lehet ejteni.
-  Semmi baj, Cicám! – hangjából kivehetően már felöntött a garatra.
-  Madd, hadd mutassam be neked Niallt, ő az én egyetlen ír bandatársam. – Liam veregette vállon barátját.
-  Túl sok a ruha rajtad! – szinte vetkőztetett szemeivel.
-  Parancsolsz? – ráztam meg fejem, hogy biztosan félreértettem valamit.
-  Niall, Maddie cukrászlány, nem vetkőző. – néztem félre, mert legszívesebben elnevettem volna magam, ahogy Liam próbálta neki elmagyarázni a helyzetet.
-  Valóban? Pedig ő is beállhatna ezzel a szüzike ábrázattal.
-   Mondd csak, te spontán vagy ennyire bunkó, vagy meg kell magad erőltetned hozzá? – amilyen helyes, annyira ellenszenves is.
-   Csillagom, én megtehetem, veled ellentétben.
-  Állj le, Niall! – szólalt fel Li a védelmemben.
-  Megyünk Liam! – idegesen siettem előre, még Payne igyekezett utolérni.
-  Maddie, várj! – ért be végül. – Nagyon sajnálom a viselkedését, nem is értem, hogy mi üthetett bele.
-  Ne mentegetőzz helyette! Egy pillanatra azt hittem, hogy tényleg olyan aranyos, mint amilyen a koncerteken, vagy interjúkon, de hatalmasat csalódtam. Mindenesetre örülök, hogy még egyszer tudtunk találkozni, további sikereket kívánok nektek! – sarkon fordultam, megkerestem Joe-t, és visszaindultunk a cukrászdába. Ahogy vártam megtörtént a jó és rossz dolog is. Jó volt, hogy újra láttam Liamet és, hogy megdicsérte kreációmat, azonban Niall Horan mélységesen lesüllyedt a szememben. Hogy lehet valaki ilyen, még akkor is, ha részeg? Nem számítottam rá, hogy alkalmam lesz megismerni, bár ne is siettem volna annyira. Utáltam a gondolatot is, de nem tudtam őt kiverni a fejemből, annak ellenére, amiket mondott. A szemei, a mosolya megremegtették belsőmet, dühöt éreztem iránta, de furcsa mód csak a fejemben, a szívem mást diktált. Maddie ő egy sztár, hagyd abba az ábrándozást, végtére soha többé nem fogod őt látni, mondogattam magamnak, miközben összepakoltam, és átöltöztem.
Elég hamar hazaértem, bőven este tíz előtt, üdvözöltem Patricket, majd a konyhába mentem, hogy készítsek egy nagy adag forró teát. Bőségesen elég volt a napból, egész jól voltam a délután folyamán, nem tapasztaltam semmi tünetet, ahhoz képest amilyen roham tegnap rám tört. A párolgó vizet csészémbe öntöttem, belehelyeztem a tea filtert és vártam, hogy be tudjam ízesíteni. Nana hűségesen az ölembe ugrott és alig várta, hogy megsimogassam a hasát.
-  Szia, Virágszálam! – pusziltam meg fejét. – Ugye jól viselkedtél? Képeld, borzasztó napom volt. Megismertem valakit, egy fiút, egy nagyon helyes fiút, aki mérhetetlenül arrogáns, és mellesleg híres. Ez miért rossz? Azért, mert ennek a fiúnak megláttam íriszében a reményt, amit oly régóta keresek, de nem engedhetek meg magamnak, és amúgy is többé nem fogom őt látni

14 megjegyzés:

  1. Istenem...nagyon jó. <3 Siess a kövivel.<3
    xxx Kinga <3

    VálaszTörlés
  2. Megragadtál. Folyamatosan küszködök az érzelmeimmel. Annyira fájó olvasni Madd kellemetlen pillanatait. 😭 Mindemellett nagyon tetszik a sztori! És végre megjelent Nialler. Igazán hatásos belépőt szántál neki. Imádtam! ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vivim! <3
      Ez volt a célom, hogy megragadjalak (muhaha) Nos igen Maddie-nek vannak és lesznek jobb és rosszabb pillanatai is még a történetben. Niall drága pedig mostanában a sör hatása alatt áll, így úgy gondoltam ez megfelelő belépő a számára. Nagyon köszönöm, puszi <3

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Kedves Tina! :)
      Nagyon köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszik! :)

      Törlés
  4. Szia Drága! :) ❤
    Annyira de annyira sajnálom Madd-et! :c
    Tökéletesen illik ez a belépő Niall-höz. :)
    Siess! xx ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juditom! <3
      Nektek biztosan nehezebb olvasni mi történik vele, mint nekem megírni, mert mikor írok csak írok és miután én is átolvasom rájövök, hogy valóban milyen rossz is ez az egész. Niall pedig, mint sörimádó lépett a történetbe <3
      Sietek, puszi! :)

      Törlés
  5. Fúúúú Brigim!:D
    Mindig megtudsz lepni:)
    <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Evim! <3
      Ezért vagyok itt, hogy mindig meglepjelek! :) <3

      Törlés
  6. Nem rég akadtam rá a blogodra, s el kell, h mondjam, bele szerettem..ahogy leírod azt ahogyan a szereplő érzi magát, szinte én is érzem..csodálatos :) siess a kövivel :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Bella! ^^
      Nagyon szépen köszönöm a szép szavakat, nagyon örülök, hogy ennyire megtetszett! :) Sietek! Puszi

      Törlés
  7. Imádom.❤
    Veronika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Veronika! <3
      Aw nagyon aranyos vagy, nagyon köszönöm! <3

      Törlés