2016. március 16., szerda

2. Fejezet: "...hívtam a mentőket!"

Sziasztok Tündérek!
Be is futottam a következő fejezettel, remélem tetszik majd nektek! <3 Puszi BR

„Hagyjatok szaladni még,
Tündérekbe hinni.
Fehér csészéből szelíden
Fehér tejet inni.”
Hajnalban erre a pár sorra ébredtem, amit drága nagymamám mondogatott nekem és testvéremnek gyermekkorunkban. A szüleink hamar visszamentek dolgozni születésünk után, így a nagyi vigyázott ránk, szinte vele nőttünk fel. Mostanában gyakran gondolok rá, mindennél jobban szeretném őt újra látni. Sajnos messze él tőlem, papa halála után elhagyta az Egyesült Királyságot, és Kanadába költözött, de még így is, ha törik, ha szakad ő az utolsó mentsváram több ezer kilométerre.
Kora álmatlanságom után már nehezen tudtam visszaaludni, ezért az ébresztőm hangjáig forgolódtam ágyamban. Miután kinyomtam telefonom kómásan menetem be a fürdőbe, fogat mostam, megfésülködtem, majd összefogtam hajam kontyba, arcomra egy natúr sminket vittem fel, végül felöltöztem.
Izzie-t szokás szerint bombával sem lehetett kirobbantani a fürdőből, általában indulás előtt öt perccel jön ki, aminek az az eredménye, hogy nem tud reggelizni, ezáltal egész úton azt kell hallgatnom, hogy ő éhes. Csak a szemem szoktam forgatni, és minden alkalommal elmondom neki, hogy nem kéne annyit a tükör előtt álldogálni reggelente. Persze meg is van az eredménye a több mint fél órás cicomázkodásnak. Szőke rövid haját mintha csak fodrászok állították volna be, arcán mintha profi sminkesek dolgoztak volna. Kék szemeit rózsaszín szemhéjfestékkel, és erős fekete kontúrral szokta kiemelni. Isabelle Stoner egy igazi vadóc, kalandor lány, aki mindent megtesz, hogy a világ tökéletesnek lássa.
Még épp, hogy megcsíptük az induló buszt a sok késlekedés miatt. Siettemben lehuppantam egy szabad ülésre, majd Iz is mellém helyezkedett. Ilyenkor szerettem kizárni a világot, és még túl álmos szoktam lenni a való élethez, ezért fülhallgatómat fülembe téve átadom magam a zenének. Egyre jobban éreztem betegségem tüneteit, de kellően meg tanultam álcázni azokat. Erős köhögés, légszomj, ráfogtam arra, hogy allergiás vagyok, ezzel megúsztam, hogy tovább kérdezősködjenek.
-  Ne haragudj, hogy este nem mentem át hozzád, de az az igazság, hogy ruhástól dőltem be az ágyba. – magyarázott Iz, amíg végigsétáltunk a zebrán.
-  Semmi baj, nem volt olyan fontos. – mondtam unottan.
-  Nem szoktál te nekem ilyen bejelentéseket tenni, szóval biztosan fontos. – fogta meg kabátom ujját.
-  Jó, igazad van!
-  Madd, ne haragudj, de tényleg fáradt voltam.
-  Iz, megértem, én is ugyan azt a munkát végzem, mint te.
-  Mit szólnál, ha este kicsit kimozdulnánk? Elmehetnénk egy teára, vagy forró csokira az új kávézóba.
-  Eljönnél velem? – csillantak fel szemeim.
-  Persze! Ez nem is kérdés. – karolt át, majd folytattuk utunkat a cukrászdába.
Nagyon vártam, hogy végre neki kezdhessek Liam tortájának. Ez egy komolyabb szerkezetű süti, ami sok kihívást gördít elénk, de bízom a csapatban, és tudom, hogy remek lesz a végeredmény.
Rutinszerűen akasztottam kötényem nyakamba, és boldogsággal a szívemben álltam a pultomhoz, ahol neki is kezdtem az alap elkészítésének. Csoki és vaníliakrémet kevertem, majd elővettem egy tésztalapot, azt háromfelé vágtam, és a három részét felváltva töltöttem meg. Vajkrém került a külső részére, amire zöld fondant terítettem, így folytatva épült fel a torta szerkezete. A díszítés művészet, még ha nem is ceruzával alkotunk, nem remeghet meg a kezünk egy csipkedíszítésnél, ahogy a kisebb formák elkészítésénél sem. Sok trükköt eltanultam az itt töltött idő alatt, hogy egy anyagból is mi mindent ki lehet hozni.
Például a cukor nem csak karamellizálásra jó, hanem lehet belőle szálakat nyújtani, golyókat formázni a megfelelő eljárással, sőt a cukrot még a szépségiparban is alkalmazzák, mint cukorgyantát. A konyhában én lehetek az alkotó, olyan személy, mint egy tudós, aki kísérletezik minden percben, hogy maradandót alkosson.


Az előttem álló alapot nézve, egy kis krémet zöld ételfestékkel megszíneztem, majd ezt egy kinyomó zsákba töltöttem, amivel fűhatást értem el, közben úgy folyt rólam a verejték, mintha csak egy maratont futottam volna le.
-  Nagyon szép lesz! – Iz sompolygott hozzám.
-  Oh, köszönöm Iz! – mosolyogtam vissza rá.
-  Valami baj van? Csurom víz vagy. – aggodalmasan tekintett rám.
-  Ugyan, kutya bajom, csak nagyon bele életem magam, és már elég rég dolgozok rajta, és elég meleg is van itt bent. - kerestem kifogásokat.
-  Madd, 19 fok van, ez kicsit sem nevezhető hőségnek.
-  Semmi baj Izzie! – mordultam rá.
-  Remélem, tudod, hogy bármi van, szólj, és megbeszéljük.
-  Hálás vagyok, de ezt a művet még ma be kell fejeznünk. – mondtam már nyugodtabb hangnemben.
-  Liam el fog ájulni tőle.
-  Nekem elég az is, ha megjutalmaz egy köszönömmel. – folytattam munkámat.
-  Nemsokára kész lesz a szerelmespár a tetejére, megyek, és befejezem.
-  Köszönöm Iz! Kérlek, nézz utána, hogy állnak a többek az autókkal és a fotókkal.
-  Máris! – fordult sarkon, majd ismét magamban maradtam a gondolataimmal.
Őszintén egy kicsit a lelkem mélyén vágytam arra, hogy viszont lássam azt a fiút, de nem akartam magam álmokkal üldözni. Vágyni valamire, ami soha nem adatik meg. Két felé szakít ez az érzés: maradni a jól megszokott dolgoknál, vagy irányt váltani, és belevágni egy új kalandba. Aki bátor annak talán egyszerűbb dolga van, de olyan nyuszinak, mint én, aki mindenben csak kifogást keres, hogy ne keljen letérni a megszokott útról, az ilyen embernek folyamatos félelme van a jövővel kapcsolatban.
-  Madd, tudnál jönni egy kicsit? – Grace jelent meg mellettem.
-  Persze! Baj van? – kérdeztem tőle, miközben bevezetett a szobájába.
-  Ne aggódj, semmi probléma! Nyugodtan foglalj helyet. Arról lenne szó, hogy Liam Payne nemrég telefonált rám, hogy elküldte a kért képeket, valamint én szeretnélek megkérni arra, hogy ennek a tortának a kiszállításánál te is legyél ott. – gondolat olvasó lenne?
-  Szerintem a fiúk is el tudják intézni, mint a többit. – akadékoskodtam.
-  Madd, kérlek!
-  Én azt szeretném, ha Izzie-t küldenéd, mert nem mondja, de nagyon nagy rajongója a fiúknak. – hazudtam. Akartam menni, de ismerem magam, miszerint, ha már egy pasi kedvesen beszél velem, és érdeklem, ő már a szerelmem.
-  Valóban? Ha ezt szeretnéd, őt fogom megkérni.
-  Köszönöm megértésed!
Beszélgetésünk után visszasiettem a munkámhoz, megnyitottam a gépen azt az e-mailt, amit Liam küldött, és a képeket kinyomtattam ehető papírra. A fotókat később ráhelyeztem egy vékony fondant-ra, hogy vastagságot adjak nekik, majd így helyeztem fel őket a torta felső rétegeire, köréjük pedig fotótekercs mintázatott alkottam. Ezek végeztével rátettem az utakat, az autókat, a focistákat, a sakkbábúkat, és a végére a jegyespárt. Hátraléptem, és megcsodáltam, amit alkottunk.
-  Lányok, nézzétek meg ti is! – hívtam magamhoz munkatársaimat.
-  Fantasztikus lett! – mondta el véleményt Lucy.
-  Ez az egyik legjobb torta, amit eddig csináltunk. – Abby járta körül.
-  Ügyes vagy Madd! – dicsért meg Iz.
-  Köszönöm! – hálálkodóan tekintettem rá.
-  Ha kész vagy, akkor mi mehetünk is!
-  De hát még csak délután négy óra van. – néztem rá a falon kattogó szerkezetre.
-  Tudom, de elkéredzkedtem Grace-től a ma este miatt, és híreim is vannak. – újságolta nagy boldogsággal. Tudtam, hogy mi az a nagy hír, de nem szerettem volna, ha megtudja, hogy helyettem kell odamennie.
-  Komolyan?
-  Igen, úgyhogy mehetünk átöltözni.
Elköszöntünk a még velünk egy légtérben tartózkodóktól, és átvonultunk az öltözőnkbe. Gyorsan felöltöztünk, és szaladtunk a buszra, hogy minél hamarébb otthon legyünk, és elkészüljön az esti kiruccanásunkra. Már régen terveztem, hogy elmegyek valahová, és örültem annak, hogy ez Iznek jutott eszébe, mert így nekem is ez egy újabb lehetőség arra, hogy elmondjam neki a költözésről, és utazásról szóló terveimet.
Indulás előtt vettem egy zuhanyt, nehezen, de kiválasztottam az öltözékem, ami egy világosabb farmerre, és egy fehér, derékban betűrhető ingre esett. Sosem szerettem túlöltözni, mindig a minimalizmusra törekszem. Barna hajam loknikban hagytam vállaimra omlani, még sminkem erős füstös hatású lett.
-  Mehetünk Lottie? – nyitott be hozzám barátnőm.
-  Utálom, ha így szólítasz! – unottan néztem rá.
-  Madelaine Charlotte Ludovica… - kuncogott.
-  Na, indíts, mielőtt még meggondolom magam! – mutattam az ajtó felé.
-  Egyébként nagyon dögös vagy!
-  Nem annyira, mint te!
A kabátunk felvétele, és táskáink magunkhoz vétele után autóval indultunk be a városba Patricknek köszönhetően. Egy csendesebb szórakozóhelyen tett ki bennünket, Izzie elköszönt szerelmétől, majd ő magunkra is hagyott bennünket. Kacarászva ültünk le a bárpulthoz, ahol Iz már nyújtotta is a kezét rendelésre. A hely kicsi volt, néhány ülőhellyel, apró mozgástérrel. Lápmák helyett lampionok világítottak, valamint, aki játszani szeretett volna biliárdasztal, és csocsógép volt felállítva.
-  Két vodkanarancsot kérnék!
-  Egy vodkanarancs és egy ivólé lesz! – szóltam közbe. A pultos nem tudta kire nézzen.
-  Madd, úgy volt, hogy ma iszogatunk. – furcsán nézett rám, amiért visszautasítottam az alkoholt.
-  Igen, tudom, de bevettem egy fejfájás csillapítót mielőtt eljöttünk. – próbáltam kikecmeregni a helyzetből. Igazából a gyógyszereim mennyisége miatt kell kerülnöm az ilyenfajta élményeket.
-  Kisbabád lesz? Nem kell eltitkolnod, ha így van. Észrevettem mostanában, hogy fáradékony vagy, kimelegszel egy kis sétától is.
-  Nem vagyok terhes! – fakadtam ki. – Az embernek már a feje sem fájhat anélkül, hogy azt feltételezné valaki, hogy terhes?
-  Ne haragudj, de olyan egyértelműek voltak a jelek.
-  A sok munka, és kialvatlanság áll minden mögött… - próbáltam lezárni a témát.
-  Erre nem is gondoltam, sajnálom. Akkor egy vodkanarancsot, és egy sima narancslevet kérünk! – kiabált oda a bártendernek barátnőm.
-  Én is sajnálom! Egyébként említetted, hogy hírek vannak, beavatsz?  - puhatolóztam.
-  Képzeld, délután beszéltem Grace-el, és azt mondta, hogy én is ott lehetek Liam rendelésének szállításakor. – arcáról egy pillanatra sem lankad a mosoly
-  Nem mondod? – tettettem a meglepődöttet.
-  De bizony.
-  Ez hihetetlen! Gratulálok! – öleltem át őt, de belül nagyon furdalt a lelkiismeret. A hazugságlistámon egyre több dolog szerepel.
-  Köszönöm! Na, de te is el szerettél volna újságolni valamit, ha jól tudom. – nem tudtam, hogy hogyan kezdjek bele.
-  Oh, én csak azt akartam, hogy szeretném átalakítani a szobámat, és a segítségedet szerettem volna kérni. – a narancslevem szürcsölgettem, és vártam, hogy ne szakadjon rám a plafon.
-  Tudod, hogy kérés nélkül is segítenék. – simogatta meg karomat.
-  Hálás va… – mondtam volna, de hirtelen légszomj, és csillapíthatatlan köhögés tört rám, véres köpettel. Összeszorítottam öklömet, hogy ne látszódjon, semmit sem vártam, felpattantam helyemről, és berohantam a mosdóba, ahol a mosdókagyló felé görnyedtem, és igyekeztem nem megfulladni. Az életemért kapkodtam a levegőt, miközben a piros váladék már beterítette kezem. Iz szaladt be utánam, de nem akartam, hogy így lásson, így megelőzve őt az egyik WC fülkébe zárkóztam be.
-  Madd? Nyugodj meg, hívtam a mentőket! – nem szóltam, csak csendben vártam még elmúlt a rohamom.
A mentők valóban kijöttek, és el is akartak látni, de elküldtem őket. Miután a két férfi magamra hagyott, még 10 percig ácsorogtam a kis helységben, és felkészültem arra, hogy mit is mondjak Iznek a történtekről

12 megjegyzés:

  1. Elképesztoen jó..<3 Kövit hamar <3 :)
    xxx Kinga <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kingám! <3
      Nagyon szépen köszönöm! Sietek! Puszi :) <3

      Törlés
  2. Istenem, annyira sajnálom Mad-et. Annyira szomorú 😥 Megható, ahogyan írod ezt a csodás történetet. Biztos vagyok benne, hogy remek részek várhatóak! 😉

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vivim! <3
      Köszönöm és köszönöm, remélem a többi rész is tetszeni fog! :) Puszi <3

      Törlés
  3. Jaaaj istenkem...szegeny Madd...
    Ha lehet ne szenvedjen sokat 😉❤❤
    De amugy nagyoooon jo resz lett ez is ! 😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Evim! <3
      Nem ígérek semmit, és köszönöm! Imádat <3

      Törlés
  4. Szegény Madd... :(
    Imádtam minden sorát! ❤
    Siess drága!❤
    *Puszi és a lehető legeslegnagyobb ölelés❤❤ *

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juditom! <3
      Imádlak! <3 Sietek, nagyon köszönöm! <3 Puszi

      Törlés
  5. Nagyon tetszik. Szegény Madd. Miért beteg? Gyűlölöm ezeket a mocsok betegségeket!
    Tűkön ülve várom a következő részt.
    Puszi, Veronika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Veronika! :)
      Nagyon örülök, hogy tetszik, egyenlőre semmit sem árulhatok el :) Nagyon sietek, és köszönöm! Puszi

      Törlés
  6. Szia!
    Nagyon jò lett!:)
    További szép estét
    Szèp napot holnapra
    Szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves BezTina! :)
      Nagyon örülök, hogy tetszik, és köszönöm! :) Szép napot! Puszi

      Törlés