2016. március 11., péntek

1. Fejezet: Lehetek még boldog?

Sziasztok Tündérek!
Nem késlekedtem túl sokat, úgy gondoltam bele is vágok a lecsóba :) Íme az első fejezet. :) Puszi BR

A napjaim átlagosnak mondhatók, soha nem történik semmi bennük kivéve, ha megdicsérik azt, amit alkotok, mert akkor a lelkem szabadon száll. Minden reggel ugyan abban az időpontban ébredek, minden nap ugyan azon az utcán kelek át, hogy felszálljak a buszomra, ami egészen a munkahelyemig szállít. Csupán az évszakok váltakoznak az életemben. Nyárra ősz jön, őszre tél és így tovább. Talán azon a helyen, ahol járok a fakerítések festése pereg lefelé, mint ha csak hópelyhek lennének, a járda burkolta fakul, a háztetők cserepeit pedig belepte néhány helyen a moha.
Mint egy remete, úgy élem mindennapjaimat, vagy dolgozom, vagy pedig be vagyok zárkózva a szobámba, így a barátokról, szerelmekről, élményekről le kellett mondanom. Nem, mintha nem jutott volna rájuk idő, csupán csak kizártam őket magam körül. Egy éve megtudtam valamit, ami miatt úgy döntöttem, hogy nem érdekel semmi és senki, csak a munkának fogok élni. Egy rutin vizsgálat következménye az lett, hogy mára már folytonos orvosi ellenőrzésre kell járnom, és tömérdek pirulával kell károsítanom testem. Nemrég úgy határoztam ennek az állapotnak fényében, hogy felmondok imádott munkahelyemen, és elmegyek világot látni, felkeresem régen látott húgomat, kiélvezek minden percet, ami még maradt nekem.
Hétfői napra ébredtünk London egyik külvárosi kerületében Greenfordban. Csendes kis környék, az emberek kedvesek, és segítenek egymásnak. Egy munkatársammal és neki a vőlegényével élek együtt körülbelül fél éve ebben a városkában. Nem álmaim albérlete, de barátokra leltem a két fiatalban. Izzie szenvedélyes és vidám természet, még párja Patrick nyugodtabb és csendesebb személyiség, kiegészítik egymást. A lakásunk kicsi éppen, hogy elférünk benne hárman. Egy ikerház egyik felét béreljük, van, hogy nincs meleg víz, eldugul a lefolyó, befúj a szél az ablakon, de a fizetésünkből egyelőre csak ennyire futja.
Hét elején akár hogyan is igyekszünk Izel mindig késésben vagyunk, ez a nap sem volt kivétel. Egy órát utazunk a tömegközlekedési eszközön mire a célunkhoz érünk. A látogatók számára már messziről kitűnik a kék napernyő, ami a járda fölé ér, felette pedig díszes betűkkel a Bakery Louis Pstisseire felirat díszeleg. Lihegve léptünk be a cukrászdába, ahol dolgozunk, eközben főnökasszonyunk szúrós szemmel nézett minket, ahogy igyekeztünk feltűnés nélkül besurranni. Büszke cukrászai vagyunk ennek a helynek, mind a kettőnk feladata a torták előkészítése és dekorálása. A hely szinte csalogatja az édesszájú embereket. Az üzlet első része egy kisebb bolt, ahol kedvünkre választhatunk a több mint 50 féle édesség közül, még a hátsó része faburkolattal, fa székekkel, és asztalokkal kialakított társalgó.
Gyorsan átöltöztünk a fehér pólónkba, és nadrágunkba, majd magunkra kötöttük a neveinkkel ellátott kék kötényeinket, és bele is vetettük magunkat a következő édesség elkészítésébe, ami egy 16 eves lány szülinapi partijára készül.  A kis papíromra, amire a rendeléseket szoktam írni az volt feljegyezve, hogy „csajos” legyen. Így fogtam egy nagy tortalapot, amit megtöltöttem eperkrémmel, közben megkértem Izt, hogy formázzon nekem make upos dolgokat formázható csokiból. A lapok megtöltése után vajas krémmel fedtem be azokat, amire rózsaszín fondant nyújtottam. A rétegeket egymásra raktam, majd felhelyeztem az Iz által készített rúzst, spirált, púdert, ékszereket, végül az egész bevonatot meggőzöltem, majd a hűtőszekrénybe helyeztem szállításig. Ekkor főnököm hangját hallottam meg az előtérből, aki a nap egyes szakaszaiban ránk néz, és kitűzi az új kéréseket a parafatáblánkra. Grace Simmons egy erős kezű asszony, aki imád parancsolni, de ha baj van, mindig számíthatunk rá. A barna, rövid haját mindig ugyan úgy hordja: feltupírozva és belakkozva, száján halványlilás rúzst visel, szemhéján pedig kékes festéket. A korát sosem árulta még el, ha tippelhetnék, akkor a negyvenes évei végére tenném. 



-  Maddie! Mikor lesz szállítható Mrs. Parker rendelése? – hallottam meg nevem.
-  Épp most fejeztük be! – kiabáltam ki a hűtőktől.
- Rendben! Mindenki jöjjön ide egy kicsit! – hívott minket maga köré. – Nos, nem szeretnélek feltartani benneteket, de az imént kaptam egy hívást, miszerint egy híres vendéget köszönthetünk délután a cukrászdában. Maddie-re mindenképp szükségem lesz a terv rajzolása miatt.
-  És megtudhatjuk ki lesz az a híres személy, vagy találgassunk? – puhatolóztam.
- Csak találgassatok! Annyit elárulok, hogy énekes. - ezzel ott hagyott bennünket. Távozása után bedobozoltam az elkészült munkát, és átadtam a kiszállító fiuknak, hogy időben a zsúrra érjen. Mi, akik a tortákon dolgozunk csak nagyon ritka esetekben szoktunk innen kimozdulni, hogy a szállítás részesei legyünk.
Az óra mutatója csak kattogott fejünk felett, még mi azon tanakodtunk, hogy vajon ki lehet a híres énekes. Pár lány nagyon szerette volna, ha David Beckham ugrik be hozzánk, de mivel énekest kerestünk, őt ki kellett zárnunk a jelöltek közül. Nehezen jött el a délután 4 óra, úgy is, hogy folytonos pörgés volt a sütödében. Két új tortába is belekezdtünk, amikor Grace jött be ismét azzal, hogy kövessem őt. Az irodája felé vettük az irányt, ahová csak nagyon fontos esetekben vagyunk járatosak. Az ajtó előtt megállított mielőtt bementünk volna, és elmondta, hogy ő valóban egy kivételes személy, és most még precízebb munkát vár tőlünk, mint eddig bármikor. Lenyomta az ajtó kilincsét, én pedig majdnem elájultam.
-  Üdv, helló a nevem Liam Payne! - mutatkozott be, és fogott velem kezet. Barna haja most is be volt állítva, mint koncerteken, borostát viselt, fekete pulóvert, fekete sapkával.
- Helló, Madelaine Willows! – nyújtottam felé remegő kacsómat, ő pedig rám mosolygott kisfiús mosolyával.
- Nagyon örvendek! Oh, és ő itt egy nagyon jó barátom Andy, valamint a testőröm Paddy. – biccentettem felé.
-  Liam! Maddie a legjobb cukrászom, ő fogja felvázolni a torta ötletét. – szólt közbe Grace. – Utána pedig, ha szeretnéd, körbevezetünk lent a műhelyünkben.
-  Az remek lenne!
- Akkor én magatokra is hagylak Maddel, hogy nyugodtan át tudjátok beszélni a részleteket. - amikor a főnök távozott magamra maradtam a három férfival a szobában, kicsit feszélyezve éreztem magam, rögtön javasoltam is Liamnek, hogy foglaljunk helyet, és meg is rajzolom elképzelését.
- Az egyik barátunknak Jeffnek lesz legénybúcsúja a napokban, amire szeretnénk kérni tőletek egy tortát. – fogott bele mondandójába.
-  Ő is a One Direction család tagja? – vigyorogtam rá.
- Igen, ő az egyik stábtag. Az ötlet pedig a következő lenne: Jó lenne, ha tudnátok rátenni olyan dolgokat, ami a focival, autóversenyzéssel, és sakkal kapcsolatos. Szeret dohányozni, imádja a leendő feleségét, és a Bosszúálló filmeket.
- Értem. Ezek alapján én egy emeletes tortát gondoltam ki, aminek az alapja lehetne focipálya és sakktábla. A következő emelttől pedig futhatnának felfelé képkockák az életükről a párjával, kedvenc időtöltéséről, hobbijáról, ahol pedig megtörik, a széleken, oda pedig tennék egy-egy versenypályát, rá versenyautókat. A torta tetejére jönne egy ifjú pár, ahol kivételesen nem a hölgy lenne a középpontban, hanem Jeff megformázva csokiból. – mindeközben, ahogy magyaráztam rajzoltam is a lapra, hogy ők is átlássák az elképzelésem.
-  Te ezt mind meg tudod csinálni? – csodálkozva nézett a papírra.
-  Hát, máskülönben nem lennék itt. – nevettem.
- Mindig is irigyeltem az olyan embereket, mint te, akik képesek pár vonallal is kifejezni, amit éreznek.
-  Te, vagy is ti pedig a hangotokkal teszitek ezt meg, ami szintén fantasztikus dolog. – pirultam el.
-  Csodás a terved, már alig várom, hogy kész legyen!
-  Örülök, hogy én készíthetem el ezt a megrendelést és, ha gondolod, akkor leviszlek a többiekhez, hogy kicsit beláss a kulisszák mögé.
-  Mehetünk! – pattant fel a helyéről.
-  Közben megkérdezhetem azt, hogy ti valóban olyan rendesek, és kedvesek vagytok, mint azt sok helyen mutatjátok? Nem akarlak megbántani, csak annyi mindent lehet hallani.
-  Elárulok egy nagy titkot, mi még dinkábbak vagyunk, mint azt lehet látni. Louis a fő humorbomba. – mesélt, miközben bevittem őt a konyhába.  
- Ez lenne a mi „stúdiónk!” – mutattam körbe. A falak pink és zöld színben váltakoznak, ami vidám hangulatot kelt, a polcokon néhány mintadarab sütemény található, a sütöde és a dekoráló elkülönül egymástól.
-  Még sosem jártam ilyen helyen. Ezt esetleg kipróbálgatom? – nézett Izzie-re, aki épp marcipánból vágott ki formákat. A lányok körülöttünk tátott szájjal bámulták a fiatal fiút, susmorogtak, és fotózták őt.
- Tetszik? – fordultam hozzá. Úgy nézett ki ott ülve, mint egy kis óvodás, Iz pedig folyamatosan vágta nekem az arcokat.
- Nagyon, de nekünk lassan indulnunk kell. Az adatokat megadtam, ha bármi lenne, pedig itt elérlek a cukrászdában, ugye?
-  Igen, én a nap 24 órájából 16-ot itt töltök.
-  Komolyan, vagy csak viccelsz?
-  Ezt mind komolyan mondta. – jött a válasz Iztől.
-  Kikísérlek benneteket! - invitáltam őket a kijárat felé, de előtte még készült pár kép, hogy biztosan nem álmunkban látogatott meg minket a világ leghíresebb fiúbandájának egyik énekese.
-  Akkor, viszlát Maddie, örülök, hogy megismerhettelek! – búcsúzásul két puszi volt a jutalmam.
- Részemről az öröm. – beszálltak a sötétített autóba, és el is hajtottak. Amikor visszamenetem kérdések áradata fogadott, hogy: mit tudtam meg róla? Milyen volt a találkozás? Milyen tortát rendelt? Semmi másba, csak a torta részleteibe avattam be a többi lányt, mert az ő segítségük is kelleni fog az elkészítéshez.
A munkaidőm este 7 órakor járt le, de szívem szerint maradtam volna még, egyedül testem fáradtsága kényszerített arra, hogy barátnőmet hazakísérjem.
-  Tetszik neked? – lökött oldalba Iz, miközben hazafelé lépkedtünk.
-  Miről beszélsz? Ő is ugyan olyan ügyfél, mint akikkel eddig együtt dolgoztunk. – jöttem zavarba.
-  Jól van Madd, én meg Holle anyó vagyok. – élcelődött.
-  Kérlek, ne kombinálj! Ugye tisztában vagy vele, hogy én hol vagyok hozzá képest.
-  Akárkit megkaphatnak mind a négyen, akit csak akarnak.
- Maddie lebecsülöd magad. Igaz, hogy nem ismerlek olyan jól, de tudom, hogy gyönyörű vagy, és fantasztikusan bánsz a cukorral.
-  Már évek óta nem mondtak nekem ilyeneket, így azt sem tudom, mit kell erre felelni.
-  Semmit!
-  Este el szeretnék neked árulni valamit. – tereltem a témát.
-  Ez valami nagyon titkos, mert sejtelmes vagy. Valami baj van?
- Ugyan! Nézd a csillagokat! mutattam fel az égre, amikor már csak pár lépésre voltunk lakásunktól. Beérve köszöntem Patrick-nek, majd én el is vonultam. Fürdésre vágytam, hogy megáztassam egy nagy adag - forró vízben a megterhelt derekam, és lábaimat. A vízben azon gondolkodtam, hogy vajon hogyan adjam barátnőm tudtára azt, hogy felmondok, és ki fogok költözni innen. A miértjéről nem szerettem volna tájékoztatni, nem akartam, hogy bárki is megtudja mi történik velem.
Liam valóban egy szívdöglesztő pasi, de nem nekem. Még a gondolat is abszurd, hogy én és ő. Az elmúlt idő alatt el is felejtettem, hogy mi az a szerelem, hogy hogyan kell valaki iránt mélyen érezni úgy, hogy az fájjon. A szerelmem és a szeretetemet a süteményeknek szentelem, és egy édes szőrgombócnak, egy aranyszínű spánielnek, akinek a neve, Nana. Ők teszik ki az életem, ők tesznek boldoggá.
Az ágyban Izt várva a Holdat csodáltam, és Vicky-re gondoltam, az én önfejű és makacs testvéremre. Itt hagyott egyedül, amikor egymás támaszainak kellett volna lennünk. Lehet, hogy én szúrtam el, amikor nem mentem vele, de nekem ez az életem.
Iz addig várakoztatott, hogy álomra hajtottam a fejem. Teljesen fel voltam arra készülve, hogy elmondom neki a terveimet, de így egy újabb alkalmat kell találnom rá. Álmomban Liam tortáján agyaltam, a vázon, a díszítésen. Talán nem véletlenül sodorta az utamba a sors ezt a fiút? Talán lehetek még boldog?

11 megjegyzés:

  1. Ooooo igen igen igen igen igeeeen 😍😍😍😍
    Hat en uuugy varom mar a folytatast ! ❤
    Eszmeletlenul szeretem mar most! 😘😁

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Evim! <3
      Nagyon köszönöm, sietek a folytatással! :) <3

      Törlés
  2. Kíváncsiság. Azt hiszem ez a legmegfelelőbb szó az állapotomra. Úgy vélem egy csodálatos, de mégis melankolikus világba fogsz repíteni a történettel! De izgatottan várom minden mozzanatát. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vivim! <3
      Nem nagy titok, hogy ez a szándékom :) Én pedig izgatott vagyok azért, hogy ezt a történetet is a szívetekbe zárjátok! <3

      Törlés
  3. Ha van tökéletes blog, akkor a tiéd az!❤
    Ha díjaznom kellene,tuti hogy tiéd lenne az első!❤
    A Design egyszerűen s káprázatosan gyönyörű!❤❤
    Kíváncsian várom a kövit!❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juditom! <3
      Jaj nagyon édes és aranyos vagy, nagyon köszönöm! <3 Sietek a folytatással! :) Puszi <3

      Törlés
  4. Nagyon jo <3 <3
    Siess a kovivel <3 :)
    xxx Kinga <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kingám! <3
      Nagyon köszönöm és Boldog Szülinapot neked! :) <3

      Törlés
  5. Nagyszerű. Imádom.❤
    Veronika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Veronika! <3
      Nagyon köszönöm! <3

      Törlés